A dinoszaurusz-meló :)

Mint már említettem, tombol itthon a dínóláz. Nem tudom honnan, miért, egyszer csak itt volt, teljes repertoárral: könyvekből, mesékből, csak a dínós volt a kedves. A karácsonyi műanyag dinoszaurusz-szett mindent vitt. Aztán ahogy egyre természetesebben ejtettük ki a faramuci neveket, egyre jobban beépültek családunk mindennapjaiba a különböző szauroszok meg ilyenpodák-olyanpodák. Tegnap azon vettem észre magam, hogy főzés közben azon gondolkodom, hogy ha elkap a T-rex, akkor kimaradsz egy dobásból, de ha megkergetnek a triceratopszok, akkor előre vagy hátra...? Szóval ebéd után, alvásidőben nekiálltam vágni-méricskélni. Apa mesélt, persze dínósat. Mese végeztével meglátta, hogy mit csinálok, és szó nélkül mellém telepedett. Rajzoltunk. A gyerekek is tudhatták, hogy valami készül, mert aludtak, amire régen volt már példa. De a befejezéshez kellett még azért egy fél éjszaka. Ennyi idő alatt mint szülők, kétszer átbeszéltük, hogy csak magunknak csináljuk az egészet, de remekül szórakozunk, szóval nem probléma... Azért reggel kíváncsian vártam, hogy milyen lesz a fogadtatás. Hát... elsöprő. Egész nap játszottunk, együtt.

Dínófutam társasjáték - hozzávalók:

- 1 kiszuperált fotózós karton jobbik fele

- 20 éve rakosgatott kréták, amelyek jók lesznek még valamire (és kivételesen tényleg)

- sok dínós könyv (könyvtárból :) ) meg a wiki (mert ugye úgy rendeztük a dínókat a mezozoikumban, hogy alsó 2 sor triász... stb...) :) meg a srácok kedvenc rajzfilmje, mindenféle fellelhető formátumban :)

- néhány bábu és  egy dobókocka a Ki nevet a végénből (ami nálunk amúgy is inkább Ki sír a végén...)
- 2 alvó gyerek
- továbbá a szabályokat nem árt az elején kőbe vésni, hogy akkor hogy is van azzal a triceratopsszal...