Füzér régi szerelem. Az az igazi rabulejtős. Több, mint tíz éve találtunk
rá, és azóta amilyen gyakran csak tudunk, visszajárunk töltődni. Szeretek úgy felébredni, hogy az ablakból a várat látom.
Tavaly a várban találkoztunk egy 4 hónapos kislánnyal, aki nyugisan szunyált az anyukája hátára kötözve. Egy
Hunbaba mei tai-ban. Előtte nem láttam még ilyen babahordozót. Mert ha láttam volna, lehet, hogy nem kellett volna a babakocsinkat a vár alatti "utolsó otthonos" kanyarban hagyni, a fák között, hanem maradhatott volna akár az autó csomagtartójában is. Vagy akár otthon. És az a kislány, aki most olyan másfél éves lehet, gondolom, még mindig tud a mei tai-ban kirándulni a családjával. A babakocsink már gallyrament. (Lehet azért, mert az már a második füzéri túrája volt...) :))) Szóval csak jó lenne egy mei tai-t nyerni. Mondjuk egy ilyet: