2010. június 28., hétfő

Újra együtt

A nagy hallgatásoknak mindig oka van. Jelen esetben gyermekklinika, 6 nap a nagykisfiammal. Olyan felháborító, megalázó, normális körülmények között elképzelhetetlen dolgok történtek ott velünk, hogy amikor hazaértünk, napokig csak puffogtam, hogy így megírom, meg úgy megmondom mindenkinek. Eltelt pár nap, mostmár csak egy a fontos: felejteni, felejteni mihamarabb, túl lenni rajta. És örülni annak, hogy meg tudom adni a gyerekemnek, hogy együtt töltsük bent a szörnyű napokat. Mert egyedül nincs esélye egy 4 évesnek, még pl. megfürödni sem.
De mostmár itthon vagyunk, és megpróbálom felvenni a ritmust.

2010. június 17., csütörtök

Egy kirándulásról

Füzér régi szerelem. Az az igazi rabulejtős. Több, mint tíz éve találtunk , és azóta amilyen gyakran csak tudunk, visszajárunk töltődni. Szeretek úgy felébredni, hogy az ablakból a várat látom.




Tavaly a várban találkoztunk egy 4 hónapos kislánnyal, aki nyugisan szunyált az anyukája hátára kötözve. Egy Hunbaba mei tai-ban. Előtte nem láttam még ilyen babahordozót. Mert ha láttam volna, lehet, hogy nem kellett volna a babakocsinkat a vár alatti "utolsó otthonos" kanyarban hagyni, a fák között, hanem maradhatott volna akár az autó csomagtartójában is. Vagy akár otthon. És az a kislány, aki most olyan másfél éves lehet, gondolom, még mindig tud a mei tai-ban kirándulni a családjával. A babakocsink már gallyrament. (Lehet azért, mert az már a második füzéri túrája volt...) :))) Szóval csak jó lenne egy mei tai-t nyerni. Mondjuk egy ilyet:


A kép a www.hunbaba.com oldalról való

2010. június 15., kedd

Meglepetééééssss - nekem :)

Csomagot küldeni jó. De kapni is ám!!! (Erre már a nagykisfiam is rájött, mert játékot már pl. így kér: Anya, küldjél nekem is egy ... valamit. :))) )
Most nekem is csomagom érkezett, méghozzá Julcsitól! És nem más lapult benne, mint egy csodaszép neszesszer, amiben végre hurcolhatom magammal a horgolmányaimat, az összes kellékemmel együtt. Hurrá!




Amint látható, egy majmóca máris birtokába vette.

Julcsi, mégegyszer köszönöm!

2010. június 9., szerda

Pintyő

Még mindig cicában utazom. Lehet, hogy ti már unjátok, de én nagyon szeretem horgolni.

 

Úgyhogy lesz még amigurumi cica. Már csak azért is, mert rengeteg olyan frizura van, amit nem horgoltam még meg. Ugyanis mindig a hajból indulok ki. Az határozza meg számomra leginkább, hogy milyen egyéniséget, ruhát kap majd végül a baba. Gyerekkoromban fodrász szerettem volna lenni... Lehet, hogy ennek a régi vágynak az utózöngéje ez?

2010. június 5., szombat

Ilyen is vagyok

Bár a tévét messze elkerülöm, az animét nagyon szeretem. És ha nem is értem, hogy mi ragasztja oda az embereket a sorozatok elé, az animesorozatokat végignevetem-izgulom-sírom... éppen ami. Háááááát, a Wolf's Rain-t végigsírtam... De imádtam.
Ő Cheza, a Virágok Hajadona - szerintem gyönyörű.


A zene pedig lenyűgöző. (Yoko Kanno, Raju Ramayya - Strangers)

2010. június 2., szerda

Babamigurumi

Több vas is van egyszerre a tűzben, de kész még semmi. Az idő vacak, abban a pár másodpercben, amíg süt a nap, vagy elemet cserélek a fényképezőben, vagy a ruhaszárítóval vívok ádáz harcot az erkélyen, hogy rám ne boruljon kattintgatás közben. Úgyhogy most egy régebben horgolódott babakocsira való csörgőt halásztam elő, bemutatás céljából. Íme:


Az amigurumi majmóca már más testfelépítéssel része volt az életemnek. És még a közeljövőben is vannak vele kapcsolatban terveim... :)