Nevetős nevek

Nemrégiben levelet hozott a postás. Első ránézésre nem volt rajta semmi különös, teljesen olyan volt, mint egy szokványos, varázsvilágból érkező levél. De mivel nem vártam levelet Mrs. Weasleytől, kíváncsian nekiálltam bontogatni...

Jó, jó, viccet félretéve...

Dekorabc-s Ivett munkáiba első látásra beleszerelmesedtem a Meskán. Úgyhogy amikor múltkorában babalátogatóba készültünk, nem volt kérdés, hogy mit viszünk ajándékba.

Ivett nagyon bájos betűket készített nekünk, de ez nem is meglepő. Engem minden munkája elvarázsol, hosszú percekig tudom nézegeni, mennyi kedvességet tud belevarrni egy tenyérnyi filcbe.

Ja, és hogy miért gondoltam először, hogy Mrs. Weasley küldte a levelet? Mert így nézett ki a boríték:

A postáskisasszonynak volt pár fölös 6 Ft-os bélyege...:))))

Újabb sétálós

Ez a bejegyzés szintén oviból hazafelé kezdődött. Olyankor mindenféle komoly dologról lehet beszélgetni, pl. arról, hogy milyen a lófejköd, mekkorák a meteorok és milyenek a csillagok. Persze magamnak ástam a gödröt, akkor, amikor egy egyévesnek galaxist varrtam... :))) (Az ötletet egy külföldi játékáruház oladláról vettem, de nem jegyeztem meg anno, hogy melyik volt. Eszembe sem jutott, hogy egyszer még hivatkoznom kellene rá... :) A bolygók, figurák hátuljára pici tépőzárat varrtam, így kedvükre rakosgathatják őket a srácok. A piros szalaggal pedig rá lehet kötni a kiságy rácsára.)

Aztán beszélgetünk még arról is,  hogy Budapest mennyivel forgalmasabb a mi kis városkánknál, és miért. Válaszként az jut először eszembe, hogy azért, mert Budapesten 100szor többen laknak, mint itt, ahol mi lakunk. Aztán próbálom szemléltetni: Gondold el, minden itteni lakóból 100 lenne: 100 Te, 100 Tesó, 100 Anya, 100 Apa, 100 Nagymama, 100 Nagyapa... Mikor végigsorolom, beleborzongok. De aztán elnevetjük ezt a komoly dolgot is...

Sajnos a hétvégén a horgolásban nem sikerült elmerülni, csupán a náthában. De abban nyakig benne vagyunk, családilag. Jó idő ide vagy oda, marad a szobafogság, hátha gyorsabban múlik a nyavalya. Persze a kártyázós-színezős-mesélős programot hamar kipipálják a srácok, több mozgás kell, úgyhogy majdnem minden játék párnacsatával végződik. Ezekkel:

Szebb napokra szántam őket, de hát kell ennél szebb nap, mint a mai? Mikor verset kap az ember lánya reggelire, orgonával?!

A párnákra Reich Károly meseillusztrációit álmodtam újra, filcből. És az egész képet kézzel varrtam, mert ugye éjjel hangos lenne a varrógép, meg nem is vagyunk túl jó barátságban. Pedig pedzegetem néha, egyszer talán hátha igent mond. :) A párnahuzat erejéig rá is vettem, hogy kötélnek álljon, segített egy kicsit... :)

Persze a horgolótű sem pihen, csak 33-as helyett 45-ösön forog. :)

Ui.: Mici megjegyzése rávilágított, hogy néhány fontos információ kimaradt a bejegyzésből! A napocskás párna a Minden napra egy mese című könyv borítója, a kakasos a Hatrongyosi kakasoké. A baglyos pedig az utóbbiban egy meséhez tartozó illusztráció. A párnasorozatot egy kirakatban látott "hatrongyosis" párna ihlette, indította el, a többi ugyanis jött magától, lavinaként.