2010. szeptember 8., szerda

Újabb sétálós

Ez a bejegyzés szintén oviból hazafelé kezdődött. Olyankor mindenféle komoly dologról lehet beszélgetni, pl. arról, hogy milyen a lófejköd, mekkorák a meteorok és milyenek a csillagok. Persze magamnak ástam a gödröt, akkor, amikor egy egyévesnek galaxist varrtam... :))) (Az ötletet egy külföldi játékáruház oladláról vettem, de nem jegyeztem meg anno, hogy melyik volt. Eszembe sem jutott, hogy egyszer még hivatkoznom kellene rá... :) A bolygók, figurák hátuljára pici tépőzárat varrtam, így kedvükre rakosgathatják őket a srácok. A piros szalaggal pedig rá lehet kötni a kiságy rácsára.)


Aztán beszélgetünk még arról is,  hogy Budapest mennyivel forgalmasabb a mi kis városkánknál, és miért. Válaszként az jut először eszembe, hogy azért, mert Budapesten 100szor többen laknak, mint itt, ahol mi lakunk. Aztán próbálom szemléltetni: Gondold el, minden itteni lakóból 100 lenne: 100 Te, 100 Tesó, 100 Anya, 100 Apa, 100 Nagymama, 100 Nagyapa... Mikor végigsorolom, beleborzongok. De aztán elnevetjük ezt a komoly dolgot is...

4 megjegyzés:

Kósa Andrea írta...

nekem annyira, de annyira tetszik.... és ismerős a magam-alatt-vágom-a-fát érzés is... és az óviból-hazafele is...
jót mosolyogtam az egybeeséseken...
szép kis családod lehet...

Aledi írta...

:))) Jók az ilyen beszélgetések.
Szuper ez az űrhajós.

-j- írta...

ez nagyon szuper!!!

hekka írta...

Köszönöm, lányok! :)