Japán

Régebben is sokat olvasgattam Japánról, mostanában mégtöbbet. Nemcsak azért, mert újra elővettem a nyelvkönyveimet, hanem mert találtam jópár érdekes blogot is, melyek magyar szemmel láttatják ezt a távoli-álmom-országot (a tagolást mindenkinek odabízom... :) ). És persze, hogy vigyázó szemem oda-odales, mert ha nekem nem is, de a lelkem egy darabkájának Hanga nyuszi személyében megadatott, hogy ott éljen.

A minap pedig örömmel olvastam egy plakáton, hogy Japán kulturális heteket rendez májusban a városi Művelődési Ház, úgyhogy itt, a világvége-táblától 220 km-re keletre is láthatunk japán vígjátékot eredeti jelmezben, hallhatunk a japán költészetről, kardművészetről és kalligráfiáról. És még játszóház is lesz, origamis.

Farmert nyeretem, 2 kilót! :)

Szeretnék eldicsekedni azzal, hogy Hegemony77 "2 kg farmer" játékát én nyertem meg. :) Itt is köszönöm szépen!!!

A csomag Mónikától villámgyorsan megérkezett, és neki is ültem szasikó mintákat keresgélni, mert ugyanis azt szeretnék hímezni már jóideje, a farmer pedig kiváló alapanyag hozzá. És ha ilyen szuperségeket nem is fogok készíteni:

(a fotókat itt találtam)

azért még ilyen kis tatyóknak bátran nekiállhatok... 

(fotó innen)

Fő az önbizalom. :)

Ha ti is kedvet kaptatok hozzá, tutorial itt.

Mert szépek

Tegnap este nem haladt a horgolás. Sok a bari, sok a nyuszi, akármerre nézek. Úgyhogy csak kalandoztam bele a világba, és nagy felfedezéseket és újrafelfedezéseket tettem.
Valahol itt indultam el - nézegetve a régi jegyzeteimet, virtuális könyvjelzőimet:  June Leeloo varázslatos illusztrációival:

A kép juneleeloo etsy-boltjából való

Aztán tovább bűvölt Sybile rajzainak színessége, kecsessége és bája.

A kép Sybil etsy-boltjából való

És ekkor már tudtam, hogy ez az éjszaka megint nem az a kipihenős-jósokatalvós lesz, mert elkezdődött a végeérhetetlen kattintgatás, jöttek sorban a csodák:

Anne Cresci:

A kép Anne Cresci etsy-boltjából való

Audrey Kawasaki:

A kép Audrey Kawasaki oldaláról való

Kazuko Taniguchi:

A kép Kazuko Taniguchi oldaláról való

És még sorolhatnám, további kattintgatásokat idézve. Megnyugtattak, elaltattak. Mert maradt még szépség ezen a világon. 

See You, Spacecowboy...

Sosem hittem volna, hogy végül sorozatfüggő leszek. Én, akinek utoljára a Guldenburgok örökségéről van némi emlékfoszlányom; én, aki vagyok olyan sznob, hogy fennen hirdetem: nem nézek tv-t; én, aki sem egy tv-s sztárszakácsot, sem egy felkapott tv-s dívát vagy időjárásjóst Bálint Antónia óta nem tudok megnevezni, jelentem, igenis, sorozatfüggő vagyok. Boldogult lánykoromban ötösével néztem az animesorozat-részeket.  Az egyik ilyen kedves sorozatom a Cowboy Bebop. Mert nem csak a történet zseniális és brilliánsak a karakterek, hanem a zene is hihetetlenül alá van téve. És hogy honnan jutottak ezek most az eszembe? Mert ebben az animében szerepel Spike Spiegel,

kép innen

akire a legutóbbi amigurumi egérkém nagyon emlékeztet. 

képek még a meskán

Csillaglesen hétmérföldes csizmában

Na, elolvastam. Mostmár akár írhatok is róla, mert elvégeztem a napok óta halogatott házimunkát is (porszívózni ugyanis nem tudok könyvvel a kezemben, bár gondoltam, hogy kifejlesztek rá egy technikát... :) )

A letehetetlen könyv, amit a gyerekkönyvtárban találtam a múltkor, nem más, mint Diana Wynne Jones regénye, A vándorló palota.

Nem csoda, hogy megakadt rajta a szemem, hiszen Mijazaki Hajao animéjét imádom. Mint általában a Mijazaki-filmeket. (Egy Mijazaki-film, A vadon hercegnője az oka annak, hogy elkezdtem felnőtt fejjel aminéket nézni.) Annak idején olvastam én a filmről, hogy adaptáció, de ez csak olyan Micimackó-féle tudás volt, hogy tudtam, de elfelejtettem. Kíváncsi lettem hát, nagyon.

Tudom, elcsépelt olyanról írni, hogy mennyire különbözik egy könyv a belőle készített filmtől. De itt számomra éppen ez volt a történet fő varázsa - hogy stílusos legyek. :)  Tudtam, hogy mi lesz a mese vége, de egy teljesen más úton jutottam el oda, mint a filmes élmény során. Szeretettel ajánlom mindenkinek, aki tudja, hogy hol rejti magában a gyermek-énjét. Aki pedig már elfelejtette, annak azért ajánlom, mert segít megtalálni. Annyi varázslat, kaland, humor és szerelem van ebben a könyvben, amennyire időről időre szüksége van a lelkünknek, hogy feltöltődjön. (Mert ma reggel, amikor kinyitottam az ablakot, és olyan köd volt, hogy szinte csöpögött az orromra, nem az jutott elsőnek az eszembe, hogy: A francba, utálom a ködöt!, hanem az, hogy lehet, hogy a Puszták Boszorkánya itt ólálkodik a közelben...) :)

Ui.: Betti, ha visszaviszem a könyvet a könyvtárba, szólok! :)))

Ilyen is vagyok

Bár a tévét messze elkerülöm, az animét nagyon szeretem. És ha nem is értem, hogy mi ragasztja oda az embereket a sorozatok elé, az animesorozatokat végignevetem-izgulom-sírom... éppen ami. Háááááát, a Wolf's Rain-t végigsírtam... De imádtam.
Ő Cheza, a Virágok Hajadona - szerintem gyönyörű.

A zene pedig lenyűgöző. (Yoko Kanno, Raju Ramayya - Strangers)