2010. július 30., péntek

Cserebere

Moncsival csereberéltünk a múlt héten: ő amigurumi mosómacit kért, én pedig Moncsi nagylelkű felajánlására egy gyönyörűséges kendőt kaptam cserébe. Hiába tiltakoztam az elején, hogy a kettő nincs teljesen "ár-összhangban", egy kis tanakodás, valamivel több levélváltás után végül sikerült helyrebillenteni a mérleg nyelvét. Sőt mi több, mivel szokás szerint vacakoltam a válasszal, egy általa választott kendőt kaptam, ami mint már említettem, csodaszép. Mint megtudtam, gyapjú-selyem összetételű, és a színéért Melindáé az érdem.




Végül a képeket is Moncsitól kaptam, mert egy hétig Naphiány miatt nem tudtam fényképezni, meg aztán a lakásban is nehéz találni egy ekkora felületet, ahol nincs pl. vasalatlan ruha vagy olajfúrótotony, ami ha másképp nézem, lehet, hogy rakétakilövőállomás...  

A cseremosómaci is kisebb átalakuláson ment keresztül: Moncsi kérésére picit megnőtt, illetve a fülét is kerekre szabatta... :) 



2010. július 25., vasárnap

Banyabál

Ez a banyabálba induló huncut kis boszorkány egy kislánynak készült, aki nagyon szereti Gryllus Vilmos Maszkabáljából a Banyát. Nagy szeretettel horgoltam, különös figyelmet fordítva a piszkafa lábakra, vipera-sálra, mert a kislány is igen kedves számomra, és Gryllus dalait is nagyon kedvelem.


Kicsit izgultam, hogy milyen lesz a végeredmény, megpróbáltam minél jobban ragaszkodni a rajzolt verzióhoz. A szeme okozta a legtöbb fejtörést, mert a műanyag szem valahogy nem illett ide, de a filc se adta annyira magát. Úgyhogy végül maradt a mosolygós, de azért a szempillákat nem hagyhattam ki. :)



2010. július 23., péntek

Hárman mennek, beszélgetnek

Azóta ez a régi könyvcím motoszkál a fejemben, mióta egy szeles vasárnap kisétáltunk összcsaládilag a parkba, fényképészkedni.
Elsőként Tunyúlt kaptam lencsevégre, miután sikerült az aprónépet meggyőzni, hogy nincs itt semmi látnivaló, ellenben a közeli játszótéren, tyűűűű....!!!!


Szóval Tunyúl vígan heverészett a fűben, mikor arra sétált barátja, Bukfenc. (Bukfenc búvópatakként már több helyen is felbukkant naplómban, nem véletlenül, nagyon megkedveltem...) 


- Te, most mondd meg, kell ennél több? 

Miután jól megbeszélgették, hogy kell-e több, áttelepedtek az öreg platánfa árnyékába. Ott csatlakozott hozzájuk Bikfic. A kismajom elmesélte nekik, hogy legutóbbi csínytevésére fény derült, így kénytelen lesz beszámolni róla szüleinek. A többiek együttérzően bólogattak.


Hát ezt beszélgették meg azon a bizonyos szeles vasárnapon.

2010. július 21., szerda

Fegyvertár

Még a múlt hónapban beszereztem Treborettától egy csodaszép horgolótűtartót.  Untam már, hogy mindig keresgélnem kell a horgolótűimet, így amikor megláttam, hogy milyen remek tartót alkotott, azonnal lecsaptam rá. Aztán persze egyből vérszemet kaptam: hogyha a horgolótűimnek jár tisztességes tároló, a kötőtűim is megérdemelnek egyet. És Heni varrt nekik egy gyönyörű tartót. Megnyugodhatott a lelkem, csend-rend-fegyelem van munkaeszközileg, mostmár csak alkotni kell... :)



2010. július 18., vasárnap

Szeppenke színre lép

Most látom csak, hogy milyen hosszú időre eltűntem. Nem kell irigykedni, nem nyaralni voltam ilyen sokáig, bár pár nap pihenés azért volt ebben a nagylélegzetű szünetben. Születtek persze ezidő alatt babák is, sokukból ajándék lett - rengeteg szülinapossal találkoztunk. :)
Kezdjük a sort Szeppenkével, aki kivételesen nem lett ajándék, hanem megértő társát a Meskán várja. Szeppenke születése egészen különleges, ugyanis papíron látta meg először a napvilágot.


A rajzot nem én követtem el. Szerencsére van a családunknak olyan tagja, aki jól bánik a rajzeszközökkel, és Szeppenke az ő gondolata. Nekem innentől kezdve már könnyű dolgom volt, csak a megfelelő színeket kellett összeválogatni ehhez a horgolt cicalányhoz. Íme:


Aztán készült még boszorkány is, de az már egy másik történet... :)

2010. július 4., vasárnap

Bogaraim

Egyszer úgy képzeltem, lesz három kis amigurumi döngicsélőm. Elsőként elkészült a katica, másodiknak horgoltam a méhecskét. De a méhecske hamar továbbrepült, a gondolatpillangó pedig a tarsolyban maradt. Sok minden más következett, került a tű hegyére, lencsevégre. De azért hiányzott egy lepkepillangó. Végül elkészült Szender. És ha már kezdetben három repkedőről szólt a mese, hát horgoltam egy újabb méhecskét. A kiindulópont erősen Zizi volt, mert hát nagyon megszerettem, de mégis akad egy lényeges különbség, méghozzá szemtájékon. Nagyobb szemet kapott, hogy jobban lásson. :) Lássátok hát ti is!