Agatha Christie és az amigurumi

Régi mesékre emlékszel-e még: volt egyszer rég, volt egyszer rég... Hogy honnan jutott az eszembe ez a dal? Egyrészt, mert olyan babákat horgoltam mostanában, melyek első példánya a "régmúltba" nyúlik vissza. Így született újra-Cinor, akit sajnos nem sikerült ismét lefényképeznem (kapkodás, az utolsó percek kapkodása - jaj, de nem szeretem pedig). Ezért szerepeljen itt róla egy régi kép, ha már úgyis régi történetekről van szó:

 amigurumi egér-baba

A másik régi-baba pedig egy újra-Lukrécia:

 amigurumi nyuszi-baba

Másrészt, ami eszembe idézte a mondott dalt, nem más, mint az Agatha Christie-krimik hangoskönyv változatai, ugyanis ez a dal hangzik el az egyik lemezen bevezetőképpen. És épp ezeket hallgattam délelőttönként, horgolás közben, a körülöttem ülő némaságot elűzendő.  

Amigurumi csoportkép

Szóval horgolok, horgolgatok. Amikor az időm engedi, akkor horgolok. Amikor különböző ujjroncsolási kísérletekkel tarkítom a hétköznapjaim, akkor csak horgolgatok, és azon gondolkodom, hogyan vagyok képes kétszer ugyanott, ugyanúgy, ugyanmindenség szétvágni a kisujjam, ezt a kis semmiséget, ezt a 49 mm-t, aki még arra is kevés, hogy vadászni menjen és megsüsse, aki csak megenni tudja, meg persze fájni tud piszokul, meg két sebből vérezni. És hiányozni is tud a horgolásnál, pedig se fonalat nem fog, se tűt, semmit. De hiányzik, mert nem segít, csak sajog.

Szerencsére a múlt héten nem gátoltak a horgolásban ilyen tényezők, készült is jópár baba. Szóval megint készülhetett egy amigurumi csoportkép, íme:

Cinor kivételével "újrababák", van, aki egy az egyben, van, aki maci helyett cica. És ne maradjon ki a bemutatásból Mezei Iringó sem, aki már korábban útrakélt:

Iringó szintén "újrababa", bár Ő sokban eltér ihletőjétől (pl. se füle, se farka, ezzel kategóriájában az egyetlen ilyen típusú amigurumim :) ). Kitaláljátok, hogy ki az ihlető? :))) 

See You, Spacecowboy...

Sosem hittem volna, hogy végül sorozatfüggő leszek. Én, akinek utoljára a Guldenburgok örökségéről van némi emlékfoszlányom; én, aki vagyok olyan sznob, hogy fennen hirdetem: nem nézek tv-t; én, aki sem egy tv-s sztárszakácsot, sem egy felkapott tv-s dívát vagy időjárásjóst Bálint Antónia óta nem tudok megnevezni, jelentem, igenis, sorozatfüggő vagyok. Boldogult lánykoromban ötösével néztem az animesorozat-részeket.  Az egyik ilyen kedves sorozatom a Cowboy Bebop. Mert nem csak a történet zseniális és brilliánsak a karakterek, hanem a zene is hihetetlenül alá van téve. És hogy honnan jutottak ezek most az eszembe? Mert ebben az animében szerepel Spike Spiegel,

kép innen

akire a legutóbbi amigurumi egérkém nagyon emlékeztet. 

képek még a meskán