"...Anyu a fejét ingatta. De hát bele kellett törődnie, hogy nincs többé Télapó-igézőm. És hogy esetleg a csengő is elromlott. Ezért kapta magát, és kiment körülnézni, hogy talán már meg is jött a Télapó, és künn topog az ajtó előtt, és nyomogatja a csengő gombját, de hiába, mert elromlott, és nem szól. Én tudtam, hogy hiába néz körül, mert amíg nincs csengetés, nincs Télapó se, mert Télapó olyan, hogy az elromlott csengőn is tud csengetni.
Mégis, alighogy anyu kiment, máris volt csengetés. Méghozzá csuda jókedvű, igazi Télapó-csengetés, olyan, hogy tram-tram-tramta. Biztosan az ajándéknak örült, amit tőlem kapott, attól volt jókedvű. Az első és egyetlen ajándéktól életében."
(Hárs László: Az egyetlen ajándék - Buci királyfi összes meséje)


