Húsvét - hamarosan...

Közeleg a Húsvét. :)

Sütik amigurumi módra

Mielőtt bárki arra gondolna, hogy az egész tavaszt végiglustálkodom, jelentem, erről szó sincs. Csak éppen jelenleg olyan horgolmányokon szorgoskodom, amelyeket itt már mutattam, szóval nagyon ismételgetni magam nem akarom. De azt azért nem tudom megállni, hogy ezt a képet meg ne mutassam nektek:

Zserbó és Bejgli

33.

A számláló szerint ez a 33. bejegyzés. Tehát hobbit-viszonylatban nagykorú lett a blogom! És hát miért ne gondolkodnék hobbitként, amikor nagyon közel állnak hozzám. Könyvileg elsősorban, de a filmet is nagyon szeretem. Na és ha már ez az írás itt mindenáron Középföldére kanyarog vissza, legyen a főszereplő most Tündöklő Fredegár, a hős megyefi. :)

Őt még a blogolás előtt horgoltam, és nagyon megszerettem. Persze volt időm megszeretni, mert a tündeköpeny elkészítése majd' egy hónapig tartott. (Igaz, a tündéknek is ennyi időbe telt... :) ) Rengetegszer lebontottam, sehogyan sem akart sikerülni. Végül csak összejött. Addigra már belefáradtam a leírásaim állandó áthuzigálásába, így a végső megoldásnak nem maradt írásos nyoma... :)))

Idemásolom a jellemzését a meskáról, mert lényegretörőbbet most sem tudnék írni :)

Fredegár köztiszteletben álló megyefi, akit nem csak híres felmenői miatt becsülnek a hobbitok, hiszen ő maga is számos nagyszerű tettet hajtott végre a Megye szolgálatában. Fredegár régebben ügyesen forgatta tündetőrét, melyet mára a nagyüregi múzeumnak adományozott, mert mióta a kószából király lett, jobbára béke honol Középföldén. Így övén csupán egy dohányzacskó fityeg, teli lápatorokival. A kíváncsi szemek elől rejtő tündeköpenyét nagyapjától, Tündöklő Trufiádoktól örökölte. Az entek italának köszönhetően magassága 27 cm, mely hobbitok közt igen tekintélyesnek számít (igaz ugyan, hogy unokafivére, Széppulya Tuba szerint ezt a magasságát csak csúcsos süvegének köszönheti).  

Végezetül pedig egy mondat A Szilmarilokból, mert fontosnak tartom:

"...az emberek bölcsei azt mondták, hogy még mindig kell lennie egy Egyenes Útnak azok számára, akiknek megengedik, hogy rábukkanjanak." 

(Tolkien: A Szilmarilok - ford. Gálvölgyi Judit)

Tejetlenség

Újra itt. Az utóbbi pár hétben a konyha győzedelmeskedett a horgolás fölött. Ennek oka nem más, minthogy a spájz teljes kirámolása, illetve a főzőtudományom újragondolása és átértékelése több időt vet igénybe, mint amennyi időm van a világon úgy általában. És mindez azért, mert tanulunk tej nélkül élni. Most ott tartok, hogy a főzőtudománnyal talán nem lesz gond. Viszont a boltban eltötymörgött idő, amit a címkék silabizálásával töltök, véleményem szerint még mindig jóval meghaladja azt az időmennyiséget, melyet az adott termék komplett előállítására fordítanak. (Értsd: hamarabb megsütök egy linzert, mint mire a boltiról kiderül, hogy számunkra ehető-e vagy sem.) Szóval még van mit javítani. Úgyhogy ezúton kérek elnézést a sok-sok hallgatásért.

Azért csak bütykölök ezt-azt. Ő itt Settenke.

A Gergő-könyvekben hívják így az őrdenevért, és ennél találóbb nevet egy denevér számára jelenleg elképzelni sem tudok. (A Gergő-sorozatra akkor találtam rá, amikor nagyobbik kisfiúnkat vártuk, és borzalmasan ráértem. Úgyhogy újra beíratkoztam a gyerekkönyvtárba, mondván, most olvasgathatok, nézelődhetek, hogy később mit adjak majd a kezébe...)

Most ennyi. Jó éjszakát. :)

Futrinka utcai kitérő

A héten igazán nagy forgalom van a Futrinka utcában! Bár Eta behozhatatlan előnnyel rendelkezik, hiszen már szinte minden szereplőt horgolótűvégre kapott, azért én is iparkodtam! Mazsola után most Manócska állt modelt a konyhaasztalon. :) (Szemfülesebbek a konyhafüggönyt is méltathatják :))) )

Ki lapul a sóskásban?

Mesjóska egy hosszú, nagyon hosszú folyamat eredménye. Sok ötletem volt, de a kötött téma megbénította a kezem. Végül a matrjoska baba madárrá alakítva lett a befutó gondolat. Ekkor született a név is: matrjoska-mesjoska. Szuper, már csak a figurákat kell összehozni... De akárhogy forgattam a tűt, nem akart engedni a fonal a maga igazából: ne nézz már engem madárnak! :) És ahogy rakosgattuk az elkészült elemeket egymásba kiscsaládi programként, vasárnap délelőtt, egy testre váró babafej segítségével ez a mini mesmanó kukucskált ki a kezünkből. (A megjelenés helye a meskán sóskatengerré eufémizálódott.)

A meskabalák még további fejtörést is okoznak, mert a maradék két szavazatomnak  több, mint két helye van... :)))

Barnacukorcica

Egy kicsi lány ajándéka lesz ez a falatnyi Barnacukor. Remélem, elnyeri majd a tetszését. Én nagyon élveztem a horgolását a mamuszától kezdve a  hajgumijáig. Régóta motoszkált már bennem egy pizsamás baba. És most itt volt a kínálkozó alkalom, nem hagyhattam ki! :) Barnacukor cica alvósbabája egy nyuszika lett. A kisnyuszi komoly fejtörést okozott, sőt, nem is tudom, hányszor bontottam és kezdtem újra. Az arca sehogy sem stimmelt. Úgyhogy maradt az alvós szem. Nehéz ilyen picit készíteni... A cicánál is szem-ügyben kicsit visszább fogtam magam, mert ugye kisgyereknek lesz, a nagykicsifiam pedig mindig reklamál, hogy: Anya, túl nagy a szeme... :) (Ebből gondolom, hogy inkább felnőtteknek való amigurumikat készítek. Mert miért ne lehetne egy felnőttnek is babája?  :)) )

ZZZZZzzzzzzzzz...

Ismét horgoltam egy tavaszi zümmögőt.

Mindannak ellenére, hogy egy kozmikus összeesküvés próbált tegnap akadályozni a munkámban (fránya-frontos-fejfájás, a srácok megfáztak-köhögnek napok óta, és még Julcsinál se én nyertem, talán még a só is kiborult) mégis az Erő győzedelmeskedett, így végül egy roppant kedves, pozitív, és egyben "amigurumis" alkotó napot tudhatok magam mögött... :) Na, ezt a mondatot sem tudnám elismételni.... Szóval ért egy csomó nagyon kellemes meglepetés, amiknek nagyon örültem. Bármennyire is óckodtam a blogírás ellen, végül még megkedvelem... :) Csak törne már elő az az írói vénám! :)))