2011. február 27., vasárnap

Mert szépek

Tegnap este nem haladt a horgolás. Sok a bari, sok a nyuszi, akármerre nézek. Úgyhogy csak kalandoztam bele a világba, és nagy felfedezéseket és újrafelfedezéseket tettem.
Valahol itt indultam el - nézegetve a régi jegyzeteimet, virtuális könyvjelzőimet:  June Leeloo varázslatos illusztrációival:


Aztán tovább bűvölt Sybile rajzainak színessége, kecsessége és bája.


És ekkor már tudtam, hogy ez az éjszaka megint nem az a kipihenős-jósokatalvós lesz, mert elkezdődött a végeérhetetlen kattintgatás, jöttek sorban a csodák:









És még sorolhatnám, további kattintgatásokat idézve. Megnyugtattak, elaltattak. Mert maradt még szépség ezen a világon. 



2011. február 23., szerda

Amigurumi csigapöttöm

Tudom, hogy trillió mást kellene csinálnom, de ilyenkor, vagy pont ezért most nem tudok koncentrálni. Meg hát állandóan ott motoszkált a gondolataim közt ez a csigabébi, ki kellett engednem. :)



Lehet, hogy szokatlan tőlem ez a rengeteg szín, de most ilyen kedvem volt. :)
Szóval ő a tavaszi amigurumi sorozat következő darabja: Csöpke, a szunyókáló csigapöttöm.

2011. február 18., péntek

Tavaszi Pöttyke

Akkor következzék a beharangozott "tavaszi kollekció" első darabja:



Pötty katica, amikor még csöpp volt... :)
Igaz, a tavasz még nem integet az ablakban, de azért már kacsintgat. Hát ezért ajánlom neki, szeretettel. :)

Az amigurumi ajtódísz-koszorú többi darabja is majd' kiugrik a fejemből, szóval elgondolás már van, sok-sok vázlat van, fonal van, csak idő nincs. Gondolom, nem mondok újat senkinek ezzel. :)

2011. február 15., kedd

Pár mondat a múlt hétről...

A múlt héten is éltem, csak egy kicsit sűrűn, úgyhogy a blogolás már igazán luxus lett volna. Jól el is fáradtam a végére... (...hagyok egy kis szünetet az "ó, te szegény" keztedű sajnálatok elmotyogására... ....még egy kicsit...) De újra itt vagyok, friss lendülettel! :)

Remekül kezdődött amúgy a hetem, mert Aledi tünemény babája megérkezett hozzánk! (Drága barátnőm, most csukd be a szemed, mert hamarosan a te kislányod szeretném vele megörvendeztetni, meg azért persze téged is...)


Szóval csak átmeneti szállást adhatunk ennek a cukornak, úgyhogy ha nem nyerem meg a nyári manót, akkor megint Aledi-baba nélkül maradunk... de úgy meg minek élni... :)))))

A hét második felét pedig elborították a bárányfelhők. Szórványokban előfordultak a legkülönbözőbb helyeken: pl. a kanapén, gyerekszobában, csapatokban pedig szinte mindent elborítottak, pl. a konyhaasztalt.


Igaz, ez a kép tavaly készült, de kb. ugyanígy éreztem magam. :)

Készül az új "tavaszi kolllllekcióóóó" is. Gőzerővel. (Néha tényleg úgy érzem, hogy én vagyok a szövő Dzsenni horgolási programra kapcsolva.)

És még mindez nem volt elég... nem. Beneveztem a fonalshop játékára is Levendula nyuszimmal. Nagy port nem szeretnék verni körülötte, nagyobb a kíváncsiságom annál... Na durr bele. :)



2011. február 6., vasárnap

"Hanta és Pilicsí"

A Berg JuditPásztohy Panka párosnak köszönhetően pár napra megoldódni látszik az esti mizéria a meskönyvek körül, ugyanis a kétésféléves ugyanolyan lelkesedéssel fogadja Panka és Csiribí történeteit, mint a négyésféléves. Köszönet a kedves történetekért és a zseniális rajzokért, melyek miatt a lelkesedésből mi, szülők, sem maradunk ki. :)


Peace.

2011. február 4., péntek

Fázós macik

Hogy kijöttek-e a barlangból, nem tudom. Ha engem kérdeztek: fordul másik oldalra, takarót felhúz nyakig, és lehet tovább pihenkélni. No nem a napsütés miatt mondom...

Ezek a mackók pár hete készültek, akkor is elkelt a nagykendő, de hát ma sem volt ez másképp. Csak a kisboltig merészkedtem le, sálat nem is kötöttem. Félúton már határozottan bántam.

De következzenek a mackók!

Ő Bársonyfürt. Még sapkát is kapott. (Az igazság az, hogy elirigyeltem Aleditől a sapkás babáit, annyira helyesek. Szóval a bemutatás helyesen így hangozna: Ő itt sapka. Még egy mackót is kapott. - Hú, de akkor sokan biztos egy tuti 3 csíkos melegítőre asszociálnának... és ez nem is jönne rosszul... Tyűűűű... vissza, vissza, vissza a mackókhoz!)



A következő macit pedig olyan sebességgel horgoltam, hogy odaérjen a csekkolásra, hogy a névválasztás ezúttal elmaradt. Pedig általában szeretek vele bíbelődni. No, majd utánajárok, ha eljön a szülinap ideje. Sajnos a névtelenség mellett mostanában rengeteget küzdök a fénytelenséggel is, és ez látszik a képeken is...



Dehát ugye már nem tart sokáig a hideg...? Ugye...?

2011. február 2., szerda

See You, Spacecowboy...

Sosem hittem volna, hogy végül sorozatfüggő leszek. Én, akinek utoljára a Guldenburgok örökségéről van némi emlékfoszlányom; én, aki vagyok olyan sznob, hogy fennen hirdetem: nem nézek tv-t; én, aki sem egy tv-s sztárszakácsot, sem egy felkapott tv-s dívát vagy időjárásjóst Bálint Antónia óta nem tudok megnevezni, jelentem, igenis, sorozatfüggő vagyok. Boldogult lánykoromban ötösével néztem az animesorozat-részeket.  Az egyik ilyen kedves sorozatom a Cowboy Bebop. Mert nem csak a történet zseniális és brilliánsak a karakterek, hanem a zene is hihetetlenül alá van téve. És hogy honnan jutottak ezek most az eszembe? Mert ebben az animében szerepel Spike Spiegel,


akire a legutóbbi amigurumi egérkém nagyon emlékeztet.