Hekkagurumik bevetésen

Jegyzetfüzetemben a heti teendők listáját már hosszú ideje ez vezeti: hekkagurumi facebook oldal ráncbaszedése (na jó, nem pont ezzel a kifejezéssel, de a jegyzetfüzetben ugye nem a szalonképesség a fő szempont...). Ennek első lépéseként létrehoztam egy "hekkagurumik bevetésen" című albumot a facebook oldalamon, ide szeretném összegyűjteni az általatok küldött képeket, melyeken megajándékozottak és az ajándékozás tárgyai együtt mosolyognak, játszanak, kirándulnak esetleg alszanak. Vagy éppen ahogy.

Szóval, aki kedvet érez, hogy megmutassa hekkagurumi amigurumiját (ezt megpróbálhatjátok hangosan felolvasni, akinek sikerül, pirospont :) ), küldjön fényképet az oldalsávban található e-mail címemre. Hálás köszönet érte! :) Meg aztán hátha egy játék is kerekedne belőle... :)

a kép a családi arhívumból való :)

épp' az étnyuszikat gyűjtjük a kicsikisfiammal Húsvétkor, baris tarisznyába persze

A postahepiend

Még számomra is hihetetlen, ami tegnap történt velem, ezért csak óvatosan, halkan merem leírni, hogy a nagy-Bambusz-kálvária véget ért, méghozzá azzal, hogy a posta elfogadta kártérítési igényemet, és jópár ezrest leperkált az elvesztett ajánlott levelemért. Köszönöm, hogy velem bánkódtatok és bíztattatok, álljak a sarkamra. Mert alapjáraton nem vagyok egy romlott-tejet-a-boltba-visszavivős-és-lecsapom-a-pultra típus (ezeket a helyzeteket általában Anyukám szokta megoldani), de most annyi helyen olvastam elkallódott levelekről, csomagokról, hogy úgy éreztem, tényleg tenni kell valamit, nem elég a puffogás. Tanulság tehát levonva: levelet csak ajánlottan, LNK pirospont, és még ha a postamester állítja is, hogy nekem ezért ugyan nem, egy fillért sem!, azért a hivatalos papírokat csak ki kell tölteni, aztán lehet, hogy azért mégis... :))) Legyen itt a zárszó most ez: hurrá-hurrá Posta!!! És akiknek hasonló ügyük van folyamatban, kívánom, hogy a végén velem örülhessenek majd! :)

A neszesszer-föladvány

Ez is még a jómúltkorában történt, de elmesélem nektek is. Gondolom ismerős a sztori: a táskában minden össze-vissza kavarodik, borul és karcolódik minden egyes hadmozdulat hatására, legyen az egy egyszerű zsebkendőkivétel, a bonyolultabb kulcskeresési manőverről nem is beszélve. Az ezt követő bosszankodásokat és fogadkozásokat elkerülendő illetve megszívlelendő, Julcsitól beszereztem két neszesszert. Igen, egyből kettőt. Az egyiket rögvest használatba is vettem, a másikat pedig ajándékba szánom egy családtagomnak. Éppen ezért úgy gondoltam, hogy mivel nem szeretném előre ellőni a leendő megajándékozott meglepetését (mert hát a családom is olvassa a blogom persze), 9 neszesszert is mutatok nektek, és aztán lehet találgatni neki is, nektek is! :) Annyit elárulok, hogy az enyém a jobb felső. :)))

A képek Julcsi blogjából illetve meska-boltjából valók.

Vissza a jövőbe II. :)

Most következik a nagy visszatérés! :)))

Szeretettel köszöntök minden új olvasót - érdeklődőt, akik nem rettentek el a hosszú hallgatástól, bizakodók voltak az új olvasnivalókat illetően, és rendszeres látogatást szavaztak blogomnak, és benneteket is szeretettel üdvözöllek, régi - hű olvasóim, akik kivártátok, hogy folytassam a naplót.

A csönd egy hónapjában rengeteg változás történt körülöttem-körülöttünk, de végre úgy érzem, hogy új utat nyitva megszülettek a nagy döntések és elhatározások, amelyek nélkül már nem volt tovább járható az eddigi jól megszokott. Na persze ez nem azt jelenti, hogy holnaptól szinkronúszó leszek, nem. :) Maradnak még egy kicsit a megszokott formák, de alakulóban az új. :) Lesz még itt amigurumi! :)

És hogy ne legyen kép nélküli a bejegyzés, szerepeljen itt egy macis-nyuszis fotó, a jólismert-fajtából. :)

nyuszi és az egyik távoli rokona :)

"Postás bácsi, mondja drága..."

"Mért üres a postaláda mostanába?" meg aztán "Hol csatangol mostanába?" kérdezi Andris a Maszat-hegyen innen és túl, kíváncsian és higgadtan. Én is ezt kérdezem, kíváncsian, ám csöppet sem higgadtan. Ugyanis Bambusz eltűnt a Nagy Magyar Posta útvesztőjében-süllyesztőben valahol, valamikor, eggyel gyarapítva a "sosem derül már ki ez a talány"-ok számát. Hogy ki is hibázott itt tulajdonképpen. Szerintem ők, mert egy ajánlott levelet hogyan kézbesítettek ki úgy, hogy a címzett a színét sem látta, szerintük meg én, mert mostmár (!!!!) (mikortól, könyörgöm????, és ki tud erről????) nem kell az ajánlott levelet átvételkor aláíratni a címzettel. A borítékot csak akkor nem teszik be a postaládába, ha ezt megjelöljük az ajánlott küldemény feladóvevényén (levélszekrény útján nem kézbesíthető, rövidítése LNK, ami itt tehát nem linket jelent, pedig az egész postakócerájra leginkább ez a szó jellemző...). Szóval ha a levélről ordít is, hogy nem fér be a postaládába, akkor is tojnak rá, nem hagynak értesítőt, hogy menj érte a postára, mert ez a 10 Ft-os tétel (igen, TÍZ Ft plusz az ajánlott díjon kívül) hiányzik a postának. És még az dühít nagyon, hogy a heti kb. 3szori találkozásunk sem volt elég egyetlen postáskisasszonynak sem, hogy erről a változásról felvilágosítson, bár arra mindig volt egy kis idejük, hogy megemlítsék: kössek postaautót, postanyugdíjt vagy postalakást. Még annyit hozzá, hogy a címzett, a vásárlóm teljes mértékben megbízható.
Még egy kör hátravan, mert a feladástól számított 15 nap elteltével beadhatok egy "kerestetvényt" vagy mi az "anyámkínványt", és akkor még "megnézik, hogy mit lehet tenni". Köszi, tudom jól: Bambusz elég helyes volt ahhoz, hogy postaláda helyett valakinek a táskájában végezze.

Úgy elment a kedvem az egésztől............

Amigurumi csoportkép

Szóval horgolok, horgolgatok. Amikor az időm engedi, akkor horgolok. Amikor különböző ujjroncsolási kísérletekkel tarkítom a hétköznapjaim, akkor csak horgolgatok, és azon gondolkodom, hogyan vagyok képes kétszer ugyanott, ugyanúgy, ugyanmindenség szétvágni a kisujjam, ezt a kis semmiséget, ezt a 49 mm-t, aki még arra is kevés, hogy vadászni menjen és megsüsse, aki csak megenni tudja, meg persze fájni tud piszokul, meg két sebből vérezni. És hiányozni is tud a horgolásnál, pedig se fonalat nem fog, se tűt, semmit. De hiányzik, mert nem segít, csak sajog.

Szerencsére a múlt héten nem gátoltak a horgolásban ilyen tényezők, készült is jópár baba. Szóval megint készülhetett egy amigurumi csoportkép, íme:

Cinor kivételével "újrababák", van, aki egy az egyben, van, aki maci helyett cica. És ne maradjon ki a bemutatásból Mezei Iringó sem, aki már korábban útrakélt:

Iringó szintén "újrababa", bár Ő sokban eltér ihletőjétől (pl. se füle, se farka, ezzel kategóriájában az egyetlen ilyen típusú amigurumim :) ). Kitaláljátok, hogy ki az ihlető? :))) 

Pöszméte a Cicáknál :)

Pöszméte köszöni szépen, jól utazott, és remekül érzi magát a Cica csoportban! :)

A képet a Cica csoport blogjából kölcsönöztem.

Megható volt látni, ahogy szeretgetik a csöppök ezt a kis ajándékot. Köszönöm az óvó néninek, hogy megmutatta ezt nekem! :) És elismerés a színvonalas beszámolókért, óvodai munkáért, amiről a blogban olvashatunk.