Adventi készülődések, sapkában

Még mindig sapkában utazom. :)

Karácsonyi Pipitér, baglyos sapkában:

És egy közelibb arról a bizonyos baglyos sapkáról:

Babát ezt az egyet horgoltam az elmúlt hónapban, viszont annál több amigurumi kopogtatót készítettem.

Baglyos koszorúk különböző színekben, itt rénszarvasos sapkában:

Itt pedig cicák baglyos fejfedővel, baribagollyal:

 

A jelenlegi kedvenc pedig az angyalka-cica kombó:

Sapkát mindenkinek! :)

Meglehetősen nehezen viselem a sapkát. Én magam, a fejemen - valahogy nem megy ez nekem. A múlt télen is abban a rettentőben inkább kapucniztam; hát igen, mint az várható: több-kevesebb sikerrel. De mégis mindig szemezgetek a sapkákkal, egyszer hátha meglelem az igazit... :) Van egy régóta dédelgetett horgolt sapka mintám, amiről úgy hiszem, hogy megkreált állapotában még talán fel is tenném a fejemre, csak valahogy sosem jut idő az elkészítésére... Aztán most, amikor egyre jobban kezdtem érezni, hogy visszavonhatatlanul közeledik a tél (olyan augusztus vége környékén nyilalt belém ez először), megszületett az ötlet: ha már nekem nincs is, kapjanak a babák sapkát - legalább az ő fülük ne fázzon. :) 

Így készültek a sapis ajtódíszek, koszorúk:

a hóemberes szalvétagyűrű-szett:

és Galagonya, a karácsonyi nyuszilány:

Aztán ebben a nagy sapkakészítési lázban, mint azt persze titkon reméltem  is, megjött a kedvem, hogy mégis legyen egy sapkám nekem is. És lett is, bár nem a régi álmot horgoltam meg, hanem kötöttem egy sapit. Sőt, még kesztyűt is kötöttem hozzá! De ezekről majd egy másik bejegyzésben... :)

Cicavízió :)

Pont egy hónapja nem írtam... Elnézést kérek azoktól, akiket megvárakoztattam ezzel a bejegyzéssel, mentségem legyen az, hogy nyáron egyszerűen képtelen vagyok rendszeres lenni, bármilyen tekintetben. Mozgalmas és "nagy változásos" hónap áll mögöttem, mely változásoknak egy részére hamarosan fény derül itt is, de még mindig nem merem elkiabálni, úgyhogy pár hétig még lehet találgatni... :)

Sok-sok baba is született ezidő alatt, Bejglicicák egész sorozata, meg pandamaci-kollekció, de a legnagyobb munka talán ez a három amigurumi cicalány volt, akiket egy kedves barátnőm rendelt:

Mára csak ennyi, de hétfőtől ovi és rend és rendszer. :)

Süticicák

A tervben az szerepelt, hogy lesz három cicám: egy barna, egy barnább és egy szürke. Na ez így együtt eddig sosem jött össze. :) Kettőig el-eljutok, de a harmadik macsek mindig hiányzik a képről. Most is így van ez, persze, úgyhogy az álmodott "három süticica együtt" fotó még mindig nem készült el.

Ő a legújabb, Guba:

Igen, az ott egy szépségpötty... :)

Ez a kép pedig a kedvencem, bár már nagyon alkonyodott a konyhában... :)

Szerinted igen-t mondott? :)))

 

Amigurumi csoportkép

Szóval horgolok, horgolgatok. Amikor az időm engedi, akkor horgolok. Amikor különböző ujjroncsolási kísérletekkel tarkítom a hétköznapjaim, akkor csak horgolgatok, és azon gondolkodom, hogyan vagyok képes kétszer ugyanott, ugyanúgy, ugyanmindenség szétvágni a kisujjam, ezt a kis semmiséget, ezt a 49 mm-t, aki még arra is kevés, hogy vadászni menjen és megsüsse, aki csak megenni tudja, meg persze fájni tud piszokul, meg két sebből vérezni. És hiányozni is tud a horgolásnál, pedig se fonalat nem fog, se tűt, semmit. De hiányzik, mert nem segít, csak sajog.

Szerencsére a múlt héten nem gátoltak a horgolásban ilyen tényezők, készült is jópár baba. Szóval megint készülhetett egy amigurumi csoportkép, íme:

Cinor kivételével "újrababák", van, aki egy az egyben, van, aki maci helyett cica. És ne maradjon ki a bemutatásból Mezei Iringó sem, aki már korábban útrakélt:

Iringó szintén "újrababa", bár Ő sokban eltér ihletőjétől (pl. se füle, se farka, ezzel kategóriájában az egyetlen ilyen típusú amigurumim :) ). Kitaláljátok, hogy ki az ihlető? :))) 

Sütik amigurumi módra

Mielőtt bárki arra gondolna, hogy az egész tavaszt végiglustálkodom, jelentem, erről szó sincs. Csak éppen jelenleg olyan horgolmányokon szorgoskodom, amelyeket itt már mutattam, szóval nagyon ismételgetni magam nem akarom. De azt azért nem tudom megállni, hogy ezt a képet meg ne mutassam nektek:

Zserbó és Bejgli

Bejgli

És most nem a srácok kedvence, a mákos, nem is a párom kedvence, a gesztenyés. (Alapvetően én is mákos beállítottságú vagyok, de ez most más.) Diós. És Bejgli, csak így, egyszerűen. Imádtam készíteni.

Szóval egy amigurumi macsek, diósbejgli mintával. Ez volt az instrukció, a többi szabad kéz. Amiért nagyon hálás vagyok. :)

Csipogja ám az a parányi ökörszem! :)

Sok-sok havas képet láttam az elmúlt napokban. Hozzánk sajnos csak az eső jutott, hatalmas széllel. Mondanám, hogy nem szeretetm a szelet, de végül csak a szél győzőtt, és elfújta az esőt, szóval azért csak érdemel pontot, mégha szél is. De ezt az esős szeles telet én akkor sem szeretem. Éppen ezért most egy nyári babát szedtem elő a képtárból, mert valahogy kimaradt, nem írtam róla egy sort sem...

Szóval íme ő:

Én Pitypangnak neveztem el magamban, de nem is tudom, hogy a gazdája végül milyen nevet talált a számára. Aki pedig nem más, mint Julcsi, akivel ugye minket rokoni szálak is kötnek, nem csak a közös érdeklődés... :) Kaptam Julcsitól egy hibátlan neszesszert, még akkor régen, nyáron, és gondoltam, én is örömet szerzek neki ezzel a macsekkal. :)

És hogy miért nyári baba? Mert egyrészt nyáron készült :), másrészt pedig mert kapott egy óriási úszógumit, hogy ne érezze magát annyira idegennek ebben a "szappanvárosban", még ha csak pár napig is vendégeskedett nálunk.

Őszi galagonya

Ma elkezdődött számunkra is az ovi. Hazafelé gesztenyét szedtünk. Egy kis beteges fa tengődik itt az utcánkban, alóla már össze lehet kapargatni egy kismacskára elég gesztenyét, melyből végül zsiráf lett, mert "túl hosszú a nyaka" - az, hogy eltörjük a pálcikát nyakrövidítés gyanánt, még meghaladja a problémamegoldó képességet. :) Inkább legyen akkor zsiráf. Szóval ősz van. Még ha zsiráffal is köszöntött ránk. A gesztenyecica helyett pedig szerepeljen itt egy amigurumi macsek:

És horgoltam mégegy boszit is, meglovagolva az őszi hangulatot. Igazából kaphatta volna a Galagonya nevet is, McGalagony után. Akkor egy kicsit szellemesebbre sikeredett volna a "termékleírás"... :) (Jut eszembe, szellem... Ez még hiányzik a repertoárból... :))) ) Na, meggyőztem magam, át is írom a nevét a meskán Galagonyára.

Aki amúgy a hétköznapokban valójában kígyóbűvölő:

Szeppenke színre lép

Most látom csak, hogy milyen hosszú időre eltűntem. Nem kell irigykedni, nem nyaralni voltam ilyen sokáig, bár pár nap pihenés azért volt ebben a nagylélegzetű szünetben. Születtek persze ezidő alatt babák is, sokukból ajándék lett - rengeteg szülinapossal találkoztunk. :)
Kezdjük a sort Szeppenkével, aki kivételesen nem lett ajándék, hanem megértő társát a Meskán várja. Szeppenke születése egészen különleges, ugyanis papíron látta meg először a napvilágot.

A rajzot nem én követtem el. Szerencsére van a családunknak olyan tagja, aki jól bánik a rajzeszközökkel, és Szeppenke az ő gondolata. Nekem innentől kezdve már könnyű dolgom volt, csak a megfelelő színeket kellett összeválogatni ehhez a horgolt cicalányhoz. Íme:

Aztán készült még boszorkány is, de az már egy másik történet... :)

Pintyő

Még mindig cicában utazom. Lehet, hogy ti már unjátok, de én nagyon szeretem horgolni.

 

Úgyhogy lesz még amigurumi cica. Már csak azért is, mert rengeteg olyan frizura van, amit nem horgoltam még meg. Ugyanis mindig a hajból indulok ki. Az határozza meg számomra leginkább, hogy milyen egyéniséget, ruhát kap majd végül a baba. Gyerekkoromban fodrász szerettem volna lenni... Lehet, hogy ennek a régi vágynak az utózöngéje ez?

Ribizli

Julcsinál olvastam egyszer ezt a roppant találó megfogalmazást, hogy "gyereklelkű felnőttek". Nos, a sok gyerekjáték után (melyek elkészítése csöppet sem volt gyerekjáték :))) ) most nekik horgoltam ezt a cicát, aki egy kicsit vagány, egy kicsit mélabús, de leginkább szeretni való. Furcsa, de leginkább a gyerekkönyvtárosunkat idézi... :) Akit nagyon szeretünk. :)

Barnacukorcica

Egy kicsi lány ajándéka lesz ez a falatnyi Barnacukor. Remélem, elnyeri majd a tetszését. Én nagyon élveztem a horgolását a mamuszától kezdve a  hajgumijáig. Régóta motoszkált már bennem egy pizsamás baba. És most itt volt a kínálkozó alkalom, nem hagyhattam ki! :) Barnacukor cica alvósbabája egy nyuszika lett. A kisnyuszi komoly fejtörést okozott, sőt, nem is tudom, hányszor bontottam és kezdtem újra. Az arca sehogy sem stimmelt. Úgyhogy maradt az alvós szem. Nehéz ilyen picit készíteni... A cicánál is szem-ügyben kicsit visszább fogtam magam, mert ugye kisgyereknek lesz, a nagykicsifiam pedig mindig reklamál, hogy: Anya, túl nagy a szeme... :) (Ebből gondolom, hogy inkább felnőtteknek való amigurumikat készítek. Mert miért ne lehetne egy felnőttnek is babája?  :)) )

Margarin

Horgoltam egy amigurumi cicát. Ő az, Margarin:

Néztem, forgatgattam: ismerős valahonnan. Azt sejtettem, hogy rajzfilm. De hogy melyik a rengeteg anime közül, amit az elmúlt években láttam - nem tudtam.
Nagyon szeretem ugyanis a rajzfilmeket. A japánt és a magyart egyaránt. (A japán rajzfilm nem csoda, hogy közel áll hozzám, hiszen ezen nőttem fel, bár nem tudtam nagyon sokáig. A Panda Maci kalandjaitól kezdve a Kalán nénin keresztül a Nils Holgerssonig, sőt, a 80 nap alatt a föld körül... is - hogy csak az ismertebbeket említsem - mind-mind japán alkotás.)
Az amigurumi-figurákban is a "rajzfilmest, animést" szeretem a legjobban. Vannak ilyen alkotások, nagyszerű művészek csodálatos teremtményei. Ők az ihletőim :)
Ehhez teszem hozzá a saját világom. Ami, mint később kiderült számomra, kétségkívül magyar. Mert rájöttem, hogy honnan volt ismerős Margarin. Egy olyan rajzfilmből, amit nem láttam már vagy tíz éve. Most előkerestem. És tényleg ott van benne. Csak egy kis mellékszereplő csupán... a Macskafogóban. :)))

A képen szereplő rajzfilmek: The Cat returns; Tokyo Mew Mew; Macskafogó

Az ihletőim közül néhányat pedig itt találtok, ha kiváncsiak vagytok rá:

http://dawntoussaint.blogspot.com
http://www.etsy.com/shop/AmigurumiPrincess
http://lazymusecritters.blogspot.com
http://gigglestuff.wordpress.com
http://www.gourmetamigurumi.com
http://amigurumiandpizza.blogspot.com