A hűtőfürdő-promó

A hetünk jóformán az uszodában telt. Mi persze csak a partról figyeltünk, de a nagyobbikom roppantul élvezte a vizet. Bátran mondhatom: küldetés teljesítve, ugyanis a cél az volt, hogy merjen merülni. Mer.

Aztán az úszást majd elrendezzük Nagypapával. :)

Tegnap este aztán váratlanul ért a folytatás, miszerint minden tervezett program ellenére a hétvégét is medencében pancsolással fogjuk eltölteni, csak egy kicsit másképp.

A kép lehet, hogy megtévesztő, de sajnos egyszerű hűtőfürdőről van szó, ugyanis a kisebbikem belázasodott. És mivel a fél éjszakánk a fürdőszobában telt, érthető, hogy reggel semmivel sem tudtam rávenni a kicsit, hogy beüljön a kádba. A hűtést egy-két bálnának-cápának kinevezett jégkocka szolgáltatja. Meg persze lehet közben mesét is nézni. Így viszont olyan népszerű lett a hűtőfürdő, hogy a nagyobbik is megkívánta. :)

Az amigurumik pedig csúsznak a jövőhétre.

A neszesszer-föladvány

Ez is még a jómúltkorában történt, de elmesélem nektek is. Gondolom ismerős a sztori: a táskában minden össze-vissza kavarodik, borul és karcolódik minden egyes hadmozdulat hatására, legyen az egy egyszerű zsebkendőkivétel, a bonyolultabb kulcskeresési manőverről nem is beszélve. Az ezt követő bosszankodásokat és fogadkozásokat elkerülendő illetve megszívlelendő, Julcsitól beszereztem két neszesszert. Igen, egyből kettőt. Az egyiket rögvest használatba is vettem, a másikat pedig ajándékba szánom egy családtagomnak. Éppen ezért úgy gondoltam, hogy mivel nem szeretném előre ellőni a leendő megajándékozott meglepetését (mert hát a családom is olvassa a blogom persze), 9 neszesszert is mutatok nektek, és aztán lehet találgatni neki is, nektek is! :) Annyit elárulok, hogy az enyém a jobb felső. :)))

A képek Julcsi blogjából illetve meska-boltjából valók.

A dinoszaurusz-meló :)

Mint már említettem, tombol itthon a dínóláz. Nem tudom honnan, miért, egyszer csak itt volt, teljes repertoárral: könyvekből, mesékből, csak a dínós volt a kedves. A karácsonyi műanyag dinoszaurusz-szett mindent vitt. Aztán ahogy egyre természetesebben ejtettük ki a faramuci neveket, egyre jobban beépültek családunk mindennapjaiba a különböző szauroszok meg ilyenpodák-olyanpodák. Tegnap azon vettem észre magam, hogy főzés közben azon gondolkodom, hogy ha elkap a T-rex, akkor kimaradsz egy dobásból, de ha megkergetnek a triceratopszok, akkor előre vagy hátra...? Szóval ebéd után, alvásidőben nekiálltam vágni-méricskélni. Apa mesélt, persze dínósat. Mese végeztével meglátta, hogy mit csinálok, és szó nélkül mellém telepedett. Rajzoltunk. A gyerekek is tudhatták, hogy valami készül, mert aludtak, amire régen volt már példa. De a befejezéshez kellett még azért egy fél éjszaka. Ennyi idő alatt mint szülők, kétszer átbeszéltük, hogy csak magunknak csináljuk az egészet, de remekül szórakozunk, szóval nem probléma... Azért reggel kíváncsian vártam, hogy milyen lesz a fogadtatás. Hát... elsöprő. Egész nap játszottunk, együtt.

Dínófutam társasjáték - hozzávalók:

- 1 kiszuperált fotózós karton jobbik fele

- 20 éve rakosgatott kréták, amelyek jók lesznek még valamire (és kivételesen tényleg)

- sok dínós könyv (könyvtárból :) ) meg a wiki (mert ugye úgy rendeztük a dínókat a mezozoikumban, hogy alsó 2 sor triász... stb...) :) meg a srácok kedvenc rajzfilmje, mindenféle fellelhető formátumban :)

- néhány bábu és  egy dobókocka a Ki nevet a végénből (ami nálunk amúgy is inkább Ki sír a végén...)
- 2 alvó gyerek
- továbbá a szabályokat nem árt az elején kőbe vésni, hogy akkor hogy is van azzal a triceratopsszal...