A dinoszaurusz-meló :)

Mint már említettem, tombol itthon a dínóláz. Nem tudom honnan, miért, egyszer csak itt volt, teljes repertoárral: könyvekből, mesékből, csak a dínós volt a kedves. A karácsonyi műanyag dinoszaurusz-szett mindent vitt. Aztán ahogy egyre természetesebben ejtettük ki a faramuci neveket, egyre jobban beépültek családunk mindennapjaiba a különböző szauroszok meg ilyenpodák-olyanpodák. Tegnap azon vettem észre magam, hogy főzés közben azon gondolkodom, hogy ha elkap a T-rex, akkor kimaradsz egy dobásból, de ha megkergetnek a triceratopszok, akkor előre vagy hátra...? Szóval ebéd után, alvásidőben nekiálltam vágni-méricskélni. Apa mesélt, persze dínósat. Mese végeztével meglátta, hogy mit csinálok, és szó nélkül mellém telepedett. Rajzoltunk. A gyerekek is tudhatták, hogy valami készül, mert aludtak, amire régen volt már példa. De a befejezéshez kellett még azért egy fél éjszaka. Ennyi idő alatt mint szülők, kétszer átbeszéltük, hogy csak magunknak csináljuk az egészet, de remekül szórakozunk, szóval nem probléma... Azért reggel kíváncsian vártam, hogy milyen lesz a fogadtatás. Hát... elsöprő. Egész nap játszottunk, együtt.

Dínófutam társasjáték - hozzávalók:

- 1 kiszuperált fotózós karton jobbik fele

- 20 éve rakosgatott kréták, amelyek jók lesznek még valamire (és kivételesen tényleg)

- sok dínós könyv (könyvtárból :) ) meg a wiki (mert ugye úgy rendeztük a dínókat a mezozoikumban, hogy alsó 2 sor triász... stb...) :) meg a srácok kedvenc rajzfilmje, mindenféle fellelhető formátumban :)

- néhány bábu és  egy dobókocka a Ki nevet a végénből (ami nálunk amúgy is inkább Ki sír a végén...)
- 2 alvó gyerek
- továbbá a szabályokat nem árt az elején kőbe vésni, hogy akkor hogy is van azzal a triceratopsszal...

A nyuszimumus

Nagy csend, de a vihar elmarad. :) Egy kicsit meglepődtem a hét elején, amikor megláttam a meskán, hogy a hógolyó-nyuszim kockásfülű nyúllá avanzsált. Ez van. Szóval előretolt húsvéti polcfeltöltés vette kezdetét nálam is, hogy legalább ami az enyém, az nálam is már... Értitek, biztos.

Szóval kapható nyuszi újra:

Amigurumi szalvétagyűrűk is készültek - naná, ki nem hagynám, tavaly nagyon szerettem:

Meg persze lesz más is, de most csak ennyire futotta.

Bejgli

És most nem a srácok kedvence, a mákos, nem is a párom kedvence, a gesztenyés. (Alapvetően én is mákos beállítottságú vagyok, de ez most más.) Diós. És Bejgli, csak így, egyszerűen. Imádtam készíteni.

Szóval egy amigurumi macsek, diósbejgli mintával. Ez volt az instrukció, a többi szabad kéz. Amiért nagyon hálás vagyok. :)

Helyi érdekű vonal

Kedves hajdúszoboszlói anyukák és apukák!

Tapasztalataim alapján szeretném közhírré tenni, hogy idén januárban ingyenes a beíratkozás a gyermekkönyvtárba. (A felnőttet nem tudom, oda pár éve nem jutok el. Meg amúgy is rákaptam a gyerekkönyvekre. :) )

Továbbá január 22-én lesz egy gyerekprogram is, Levente Péterrel. További infók itt találhatók.

(Mielőtt bárkinek is szöget ütne a fejében, jelzem, hogy nem vagyok a könyvtár beépített embere, csak ebben a locspocsban elég sokat időzünk ott ahhoz, hogy ilyen jólértesült legyek. :) )

Az ezermester

Nos, ha már mesehősöknél járunk, akkor szeretnék mielőbb elbüszkélkedni a következő babámmal, Mekk Elekkel, aki még annyira újdonsült, hogy a szemüvegéhez sem érkezett meg az optikustól a lencse.... :))) Viccet félretéve, délelőtt még a haját bodorítgattam, hogy minél tetszetősebb ajándéka legyen egy kislánykának. Mert hát ugye természettől fogva nem a szépségéről volt híres ez a kecske. Azt nem is remélem, hogy minden fazonírozás ellenére, alvótárs válik belőle, de kedves játszótársként talán még szerezhet cégért. :)

Vendel

Most következzék végre egy idei amigurumi, aki egy kedves szöszi kisfiú ajándéka lesz, nem is olyan sokára. Az anyukája már látta, és örömmel bólintott rá, ezért merem közzétenni itt a blogban is.
Elkészült tehát Vendel, a szarvasbogár, Bartos Erika közkedvelt Bogyó és Babóca sorozatának egyik oszlopos tagja.

Néhány változtatást eszközöltem a mesehősön. Először is az arányait módosítottam, mert míg rajzon kedves a kisebb fejű, hosszú (magas, ha lehet ezt mondani) figura, úgy gondoltam, hogy kisgyerek-kézbe jobban illik a bogárka kerekebb ábrázattal. :) A következő problémás részt Vendel haja jelentette, az a pár szál, ami van neki. Először egy sűrű öltésekből álló, dúsnak mondható frizurát képzeltem el, de aztán zavart, hogy annyira fekete lett tőle a baba. Így jött az ötlet, hogy téli öltözéket horgoljak, sapkával, sállal, csizmával. És így maradhatott a hajkölteménynek nem igazán nevezhető, de mindenképpen a rajzot idéző megoldás. A könyvekben is zöld színű a szarvasbogár téli szettje, maradtam én is ennél a színnél. A szárnyak pedig közös megegyezéssel (mármint anyuka és én) maradtak le. Azt hiszem, ennyi. :) 

Csillaglesen hétmérföldes csizmában

Na, elolvastam. Mostmár akár írhatok is róla, mert elvégeztem a napok óta halogatott házimunkát is (porszívózni ugyanis nem tudok könyvvel a kezemben, bár gondoltam, hogy kifejlesztek rá egy technikát... :) )

A letehetetlen könyv, amit a gyerekkönyvtárban találtam a múltkor, nem más, mint Diana Wynne Jones regénye, A vándorló palota.

Nem csoda, hogy megakadt rajta a szemem, hiszen Mijazaki Hajao animéjét imádom. Mint általában a Mijazaki-filmeket. (Egy Mijazaki-film, A vadon hercegnője az oka annak, hogy elkezdtem felnőtt fejjel aminéket nézni.) Annak idején olvastam én a filmről, hogy adaptáció, de ez csak olyan Micimackó-féle tudás volt, hogy tudtam, de elfelejtettem. Kíváncsi lettem hát, nagyon.

Tudom, elcsépelt olyanról írni, hogy mennyire különbözik egy könyv a belőle készített filmtől. De itt számomra éppen ez volt a történet fő varázsa - hogy stílusos legyek. :)  Tudtam, hogy mi lesz a mese vége, de egy teljesen más úton jutottam el oda, mint a filmes élmény során. Szeretettel ajánlom mindenkinek, aki tudja, hogy hol rejti magában a gyermek-énjét. Aki pedig már elfelejtette, annak azért ajánlom, mert segít megtalálni. Annyi varázslat, kaland, humor és szerelem van ebben a könyvben, amennyire időről időre szüksége van a lelkünknek, hogy feltöltődjön. (Mert ma reggel, amikor kinyitottam az ablakot, és olyan köd volt, hogy szinte csöpögött az orromra, nem az jutott elsőnek az eszembe, hogy: A francba, utálom a ködöt!, hanem az, hogy lehet, hogy a Puszták Boszorkánya itt ólálkodik a közelben...) :)

Ui.: Betti, ha visszaviszem a könyvet a könyvtárba, szólok! :)))

Mackókról

Tartozásom tavalyról ezennel törlesztem: bemutatom Rezdovics Barnabást. A nyusziknál is bevált fonal ezennel rozsdás árnyalatban medvéért kiáltott már a rövidáru polcáról. Nem hagyhattam ott...

további képek a meskán

Szóval adott volt a helyzet, mackó amigurumit készítek. Pedig macit nagyon ritkán horgolok. Ő a harmadik a sorban. A mackó valahogy olyan személyes. Szerintem mindenkinek volt egy mackója, amihez ragaszkodott, és ez a mackókép nagyon meghatározó. Persze nem akarok valami nagy filozófiát belevinni... Lényeg az, hogy ezt a mackó-ügyet eddig próbáltam kerülni. :) De most úgy érzem, hogy egy kicsit rákaptam az ízére, ugyanis lassan-lassan egy újabb mackó van születőben a tűm hegyén. A lassúságnak számos oka van, melyek közül kiemelnék egy telitalálat-könyvet. A gyerekkönyvtárban bukkantam rá, amíg a srácok a dínós könyveket böngészték - igen, mi sem úsztuk meg a dínókat. :) Szóval ezt a szóban forgó könyvet egyszerűen képtelen vagyok letenni: vele kelek és vele alszom el. :) Meg persze jópár szülinap-névnap sorakozik a hónapban, számos kívánsággal. Mihelyst elmúlik a meglepetés-lebuktatásának veszélye, mutatom a babákat! :)  

Újévi emlékező

Még mielőtt bárki azt hinné, hogy Arthur Denttel elkeveredtem minden idők leghosszabb és legártalmasabb bulijában, jelentkezem. Tehát:

Hahó! Hahó! Boldog Új Évet Mindenkinek!!!!

És ha már újév, akkor köszöntő is dukál:

Nem is tudom, hogy jutott az eszembe ez a dal. Nem hallottam már vagy 20 éve. De 15 biztos. Akkor nagyon szerettem. Atyavilág, de régen volt... De ilyenkor, újév táján elengedhetetlen egy kis szentimentalizmus. :)