Újévi emlékező

Még mielőtt bárki azt hinné, hogy Arthur Denttel elkeveredtem minden idők leghosszabb és legártalmasabb bulijában, jelentkezem. Tehát:

Hahó! Hahó! Boldog Új Évet Mindenkinek!!!!

És ha már újév, akkor köszöntő is dukál:

Nem is tudom, hogy jutott az eszembe ez a dal. Nem hallottam már vagy 20 éve. De 15 biztos. Akkor nagyon szerettem. Atyavilág, de régen volt... De ilyenkor, újév táján elengedhetetlen egy kis szentimentalizmus. :)

Ez a tél

Olyan régóta tervezem, hogy milyen jó lesz, ha majd nagy hó lesz, leírhatom ide Kányádi Hallgat az erdő című versét, mert nagyon szeretem, mert nagyon jó emlék és mert télhez méltóbbat úgysem tudnék írni. De itt nálunk a tél még nem mutatta meg magát igazán. Így abból kell kihoznunk a legtöbbet, amink van.

Aztán eszembe jutott, hogy így sem maradunk Kányádi Sándor nélkül! 

Ez a tél, nem is tél,
a hó csak pilinkél.

Hullna már, hullna bár!
Meztelen a határ.

Csak a dér, csak a köd
borít rá lepedőt.

Méteres bunda-hó,
az volna, volna jó.

Lám tegnap hullatott
valami keveset.

Reggelre szétrúgták
azt is a verebek.

(Kányádi Sándor: Ez a tél)

Születésnap - nem csak a naplómé... :)

Napok óta halasztgatom a blog elindítását. Most végre rászántam magam. Hát tessék. Hiszen a mai nap azért különösen alkalmas egy naplókezdéshez, mert ma bátran hívhatok segítségül verseket, hogy beszéljenek helyettem. Íme egy kedves, Gazdag Erzsitől:

Csigaút

Elindultam egy fűszálon
- hogy a világot megjárom...
Csigaút, csigaút,
ki tudja, hogy hova jut?

Feljutottam jó messzire,
fű szálának közepére.
- Uramfia, ott az út
nagy hirtelen visszafut:

földre hajlott a fű szála.
Nem mehettem a világba.
Csigaút, csigaút,
mostmár tudom, hova jut.

Ez a vers egyaránt jellemző a munkámra és rám: csigavonalat hurkolok, én pedig hazaértem.



És ha már a kedvenceknél járunk, ő egy régebbi kedvenc: