Elkészültem én is az amigurumi angyalkámmal. Persze, hogy
nyusziangyal. :) Olyan lassan készült, hogy Luca-székének is beillett volna. Mindig jött más, ami sürgősebb volt, gyorsan meg kellett horgolni. Aztán a végére teljesen elvesztettem a fonalat - na jó, nem szószerint, de a ritmusból kiestem, meg a gondolataimból is. Ami biztos volt: szárnya lesz, angyalka lesz.
Aztán ma elkészült, és már el is repült... Hétfőn csomagol, és utazik messzire, messzire, magam sem hittem volna sohasem. De hát ő tényleg egy angyal! Megteheti. Hihetetlen történet ez. Azt hiszem, fogok még írni róla... :)