HP7

Annyira stílusos  vagyok, hogy az már néha nekem is fáj... :) Mert most komolyan, Harry Potter születésnapján Harry Pottert mozizni... na ehhez azért szervezés kell ám... :))) Nem akarok nagyon spoilerezni, úgyhogy csak ennyit: a látvány nagyszerű, csak kár, hogy a szemüveget a végén vissza kellett adni. A többit odabízom. :) Rajongóknak viszont kötelező darab. :)))

Egy utazó naplója

Tudom, hogy nem tartozik szorosan a témához, de ezt a napokban láttam, és teljesen lenyűgözött.
Azt is tudom, hogy nem illik egy 6 részes sorozat 6. részét bemutatni, de végülis nem összefüggő cselekményről van szó, és csak pár perc az egész... :)



Az animéről itt olvashattok.

A postahepiend

Még számomra is hihetetlen, ami tegnap történt velem, ezért csak óvatosan, halkan merem leírni, hogy a nagy-Bambusz-kálvária véget ért, méghozzá azzal, hogy a posta elfogadta kártérítési igényemet, és jópár ezrest leperkált az elvesztett ajánlott levelemért. Köszönöm, hogy velem bánkódtatok és bíztattatok, álljak a sarkamra. Mert alapjáraton nem vagyok egy romlott-tejet-a-boltba-visszavivős-és-lecsapom-a-pultra típus (ezeket a helyzeteket általában Anyukám szokta megoldani), de most annyi helyen olvastam elkallódott levelekről, csomagokról, hogy úgy éreztem, tényleg tenni kell valamit, nem elég a puffogás. Tanulság tehát levonva: levelet csak ajánlottan, LNK pirospont, és még ha a postamester állítja is, hogy nekem ezért ugyan nem, egy fillért sem!, azért a hivatalos papírokat csak ki kell tölteni, aztán lehet, hogy azért mégis... :))) Legyen itt a zárszó most ez: hurrá-hurrá Posta!!! És akiknek hasonló ügyük van folyamatban, kívánom, hogy a végén velem örülhessenek majd! :)

Japán

Régebben is sokat olvasgattam Japánról, mostanában mégtöbbet. Nemcsak azért, mert újra elővettem a nyelvkönyveimet, hanem mert találtam jópár érdekes blogot is, melyek magyar szemmel láttatják ezt a távoli-álmom-országot (a tagolást mindenkinek odabízom... :) ). És persze, hogy vigyázó szemem oda-odales, mert ha nekem nem is, de a lelkem egy darabkájának Hanga nyuszi személyében megadatott, hogy ott éljen.

A minap pedig örömmel olvastam egy plakáton, hogy Japán kulturális heteket rendez májusban a városi Művelődési Ház, úgyhogy itt, a világvége-táblától 220 km-re keletre is láthatunk japán vígjátékot eredeti jelmezben, hallhatunk a japán költészetről, kardművészetről és kalligráfiáról. És még játszóház is lesz, origamis.

Farmert nyeretem, 2 kilót! :)

Szeretnék eldicsekedni azzal, hogy Hegemony77 "2 kg farmer" játékát én nyertem meg. :) Itt is köszönöm szépen!!!

A csomag Mónikától villámgyorsan megérkezett, és neki is ültem szasikó mintákat keresgélni, mert ugyanis azt szeretnék hímezni már jóideje, a farmer pedig kiváló alapanyag hozzá. És ha ilyen szuperségeket nem is fogok készíteni:

(a fotókat itt találtam)

azért még ilyen kis tatyóknak bátran nekiállhatok... 

(fotó innen)

Fő az önbizalom. :)

Ha ti is kedvet kaptatok hozzá, tutorial itt.

Világtalanul

Régen jártam már az AnimeAddicts oldalon, minden más mellett nem sok időm jut animéket nézegetni. De most valahogy megint odakevergőztem, és nagyon jól tettem. Ezt a kincset találtam! Leírás róla itt. Pár percig egy vak kislány szemszögéből láthatjuk a világot... Vagyis... kinek is a szemszögéből...? Szóval kép most nincs, ha nem nézed meg, képzeld el! :)))

Mert szépek

Tegnap este nem haladt a horgolás. Sok a bari, sok a nyuszi, akármerre nézek. Úgyhogy csak kalandoztam bele a világba, és nagy felfedezéseket és újrafelfedezéseket tettem.
Valahol itt indultam el - nézegetve a régi jegyzeteimet, virtuális könyvjelzőimet:  June Leeloo varázslatos illusztrációival:

A kép juneleeloo etsy-boltjából való

Aztán tovább bűvölt Sybile rajzainak színessége, kecsessége és bája.

A kép Sybil etsy-boltjából való

És ekkor már tudtam, hogy ez az éjszaka megint nem az a kipihenős-jósokatalvós lesz, mert elkezdődött a végeérhetetlen kattintgatás, jöttek sorban a csodák:

Anne Cresci:

A kép Anne Cresci etsy-boltjából való

Audrey Kawasaki:

A kép Audrey Kawasaki oldaláról való

Kazuko Taniguchi:

A kép Kazuko Taniguchi oldaláról való

És még sorolhatnám, további kattintgatásokat idézve. Megnyugtattak, elaltattak. Mert maradt még szépség ezen a világon. 

"Hanta és Pilicsí"

A Berg Judit - Pásztohy Panka párosnak köszönhetően pár napra megoldódni látszik az esti mizéria a meskönyvek körül, ugyanis a kétésféléves ugyanolyan lelkesedéssel fogadja Panka és Csiribí történeteit, mint a négyésféléves. Köszönet a kedves történetekért és a zseniális rajzokért, melyek miatt a lelkesedésből mi, szülők, sem maradunk ki. :)

Peace.

A dinoszaurusz-meló :)

Mint már említettem, tombol itthon a dínóláz. Nem tudom honnan, miért, egyszer csak itt volt, teljes repertoárral: könyvekből, mesékből, csak a dínós volt a kedves. A karácsonyi műanyag dinoszaurusz-szett mindent vitt. Aztán ahogy egyre természetesebben ejtettük ki a faramuci neveket, egyre jobban beépültek családunk mindennapjaiba a különböző szauroszok meg ilyenpodák-olyanpodák. Tegnap azon vettem észre magam, hogy főzés közben azon gondolkodom, hogy ha elkap a T-rex, akkor kimaradsz egy dobásból, de ha megkergetnek a triceratopszok, akkor előre vagy hátra...? Szóval ebéd után, alvásidőben nekiálltam vágni-méricskélni. Apa mesélt, persze dínósat. Mese végeztével meglátta, hogy mit csinálok, és szó nélkül mellém telepedett. Rajzoltunk. A gyerekek is tudhatták, hogy valami készül, mert aludtak, amire régen volt már példa. De a befejezéshez kellett még azért egy fél éjszaka. Ennyi idő alatt mint szülők, kétszer átbeszéltük, hogy csak magunknak csináljuk az egészet, de remekül szórakozunk, szóval nem probléma... Azért reggel kíváncsian vártam, hogy milyen lesz a fogadtatás. Hát... elsöprő. Egész nap játszottunk, együtt.

Dínófutam társasjáték - hozzávalók:

- 1 kiszuperált fotózós karton jobbik fele

- 20 éve rakosgatott kréták, amelyek jók lesznek még valamire (és kivételesen tényleg)

- sok dínós könyv (könyvtárból :) ) meg a wiki (mert ugye úgy rendeztük a dínókat a mezozoikumban, hogy alsó 2 sor triász... stb...) :) meg a srácok kedvenc rajzfilmje, mindenféle fellelhető formátumban :)

- néhány bábu és  egy dobókocka a Ki nevet a végénből (ami nálunk amúgy is inkább Ki sír a végén...)
- 2 alvó gyerek
- továbbá a szabályokat nem árt az elején kőbe vésni, hogy akkor hogy is van azzal a triceratopsszal...

Csillaglesen hétmérföldes csizmában

Na, elolvastam. Mostmár akár írhatok is róla, mert elvégeztem a napok óta halogatott házimunkát is (porszívózni ugyanis nem tudok könyvvel a kezemben, bár gondoltam, hogy kifejlesztek rá egy technikát... :) )

A letehetetlen könyv, amit a gyerekkönyvtárban találtam a múltkor, nem más, mint Diana Wynne Jones regénye, A vándorló palota.

Nem csoda, hogy megakadt rajta a szemem, hiszen Mijazaki Hajao animéjét imádom. Mint általában a Mijazaki-filmeket. (Egy Mijazaki-film, A vadon hercegnője az oka annak, hogy elkezdtem felnőtt fejjel aminéket nézni.) Annak idején olvastam én a filmről, hogy adaptáció, de ez csak olyan Micimackó-féle tudás volt, hogy tudtam, de elfelejtettem. Kíváncsi lettem hát, nagyon.

Tudom, elcsépelt olyanról írni, hogy mennyire különbözik egy könyv a belőle készített filmtől. De itt számomra éppen ez volt a történet fő varázsa - hogy stílusos legyek. :)  Tudtam, hogy mi lesz a mese vége, de egy teljesen más úton jutottam el oda, mint a filmes élmény során. Szeretettel ajánlom mindenkinek, aki tudja, hogy hol rejti magában a gyermek-énjét. Aki pedig már elfelejtette, annak azért ajánlom, mert segít megtalálni. Annyi varázslat, kaland, humor és szerelem van ebben a könyvben, amennyire időről időre szüksége van a lelkünknek, hogy feltöltődjön. (Mert ma reggel, amikor kinyitottam az ablakot, és olyan köd volt, hogy szinte csöpögött az orromra, nem az jutott elsőnek az eszembe, hogy: A francba, utálom a ködöt!, hanem az, hogy lehet, hogy a Puszták Boszorkánya itt ólálkodik a közelben...) :)

Ui.: Betti, ha visszaviszem a könyvet a könyvtárba, szólok! :)))

Újévi emlékező

Még mielőtt bárki azt hinné, hogy Arthur Denttel elkeveredtem minden idők leghosszabb és legártalmasabb bulijában, jelentkezem. Tehát:

Hahó! Hahó! Boldog Új Évet Mindenkinek!!!!

És ha már újév, akkor köszöntő is dukál:

Nem is tudom, hogy jutott az eszembe ez a dal. Nem hallottam már vagy 20 éve. De 15 biztos. Akkor nagyon szerettem. Atyavilág, de régen volt... De ilyenkor, újév táján elengedhetetlen egy kis szentimentalizmus. :)

Szerencsemalacok Újévre

Nagyon boldog vagyok, mert egy újabb csodaszép nyereménnyel büszkélkedhetem:

Panka ugyanis játékot hirdetett karácsony előtt a facebook-os illusztrációs oldalán, és mivel nagy rajongói-csodálói vagyunk rajzainak összcsaládilag, a nevezés adott volt. A játékban nekem kedvezett ismételten a szerencse! A srácoknak már megvolt a Panka-féle sorozatból az Iciri-piciri és A török és a tehenek, úgyhogy az újabb könyvet jó ismerősként, örömmel fogadták. És miután több link már nem fér ebbe a rövidke bejegyzésbe, búcsúzom is.
Holnap még jövök, aztán bújjék! :)

Ez a tél

Olyan régóta tervezem, hogy milyen jó lesz, ha majd nagy hó lesz, leírhatom ide Kányádi Hallgat az erdő című versét, mert nagyon szeretem, mert nagyon jó emlék és mert télhez méltóbbat úgysem tudnék írni. De itt nálunk a tél még nem mutatta meg magát igazán. Így abból kell kihoznunk a legtöbbet, amink van.

Aztán eszembe jutott, hogy így sem maradunk Kányádi Sándor nélkül! 

Ez a tél, nem is tél,
a hó csak pilinkél.

Hullna már, hullna bár!
Meztelen a határ.

Csak a dér, csak a köd
borít rá lepedőt.

Méteres bunda-hó,
az volna, volna jó.

Lám tegnap hullatott
valami keveset.

Reggelre szétrúgták
azt is a verebek.

(Kányádi Sándor: Ez a tél)

Télapó-igéző

"...Anyu a fejét ingatta. De hát bele kellett törődnie, hogy nincs többé Télapó-igézőm. És hogy esetleg a csengő is elromlott. Ezért kapta magát, és kiment körülnézni, hogy talán már meg is jött a Télapó, és künn topog az ajtó előtt, és nyomogatja a csengő gombját, de hiába, mert elromlott, és nem szól. Én tudtam, hogy hiába néz körül, mert amíg nincs csengetés, nincs Télapó se, mert Télapó olyan, hogy az elromlott csengőn is tud csengetni.

Mégis, alighogy anyu kiment, máris volt csengetés. Méghozzá csuda jókedvű, igazi Télapó-csengetés, olyan, hogy tram-tram-tramta. Biztosan az ajándéknak örült, amit tőlem kapott, attól volt jókedvű. Az első és egyetlen ajándéktól életében."

(Hárs László: Az egyetlen ajándék - Buci királyfi összes meséje)

Egy szöcskeugrás :)

Egy nagyon kellemes kirándulásban volt részünk hétvégén, méghozzá Móni jóvoltából, ugyanis a játékán nyertünk egy családi belépőt a miskolci vadasparkba. Az idő kegyes volt hozzánk, elcsíptük az ősz szó szerinti utolsó napsugarait. Bár a fákon már színes leveleket alig láttunk, térdig gázolni az avarban legalább annyira jó móka volt, mint a levélkupacok alatt makkokra vadászni, mert hát valamivel csak meg kellett kínálni az éhes vaddisznókat... :) A park hatalmas, rengeteg egzotikus állattal, de a srácok leginkább az állatsimogatót élvezték - szóval lehet, hogy elég lenne nekünk egy kertesház is, némi kecskével, malackával, baromfiudvarral... :)

Itt éppen a mosómacikat szemlélik. Egy negyed másodperc alatt el kellett döntenem, hogy a mosómacikat fényképezem a fa tetején, vagy a srácokat. Mivel mosómacit, ugye, minden nap láthatok, az utóbbira szavaztam... :)))

'74

Mikor megavacakul vagyok...



...a Soul Train általában használ. :)

A csoportkép...

...még így festett hétvégén...

Ezt nem hagyhattam ki :)))

"Keresi, kutatja..."

Olyan régóta keresem már a Szerelmesfilmet dvd-n. Tudtok róla valamit?

A kép a port.hu oldalról való.

Nagyon szerettem ezt a filmet. És most hiányzik. Anno mentettem a Duna Tv-ről vhs-re, de hol van az már...? Meg ami lejátszaná...

Egy kirándulásról

Füzér régi szerelem. Az az igazi rabulejtős. Több, mint tíz éve találtunk rá, és azóta amilyen gyakran csak tudunk, visszajárunk töltődni. Szeretek úgy felébredni, hogy az ablakból a várat látom.

Tavaly a várban találkoztunk egy 4 hónapos kislánnyal, aki nyugisan szunyált az anyukája hátára kötözve. Egy Hunbaba mei tai-ban. Előtte nem láttam még ilyen babahordozót. Mert ha láttam volna, lehet, hogy nem kellett volna a babakocsinkat a vár alatti "utolsó otthonos" kanyarban hagyni, a fák között, hanem maradhatott volna akár az autó csomagtartójában is. Vagy akár otthon. És az a kislány, aki most olyan másfél éves lehet, gondolom, még mindig tud a mei tai-ban kirándulni a családjával. A babakocsink már gallyrament. (Lehet azért, mert az már a második füzéri túrája volt...) :))) Szóval csak jó lenne egy mei tai-t nyerni. Mondjuk egy ilyet:

A kép a www.hunbaba.com oldalról való