Hárman mennek, beszélgetnek

Azóta ez a régi könyvcím motoszkál a fejemben, mióta egy szeles vasárnap kisétáltunk összcsaládilag a parkba, fényképészkedni.
Elsőként Tunyúlt kaptam lencsevégre, miután sikerült az aprónépet meggyőzni, hogy nincs itt semmi látnivaló, ellenben a közeli játszótéren, tyűűűű....!!!!

Szóval Tunyúl vígan heverészett a fűben, mikor arra sétált barátja, Bukfenc. (Bukfenc búvópatakként már több helyen is felbukkant naplómban, nem véletlenül, nagyon megkedveltem...) 

- Te, most mondd meg, kell ennél több? 

Miután jól megbeszélgették, hogy kell-e több, áttelepedtek az öreg platánfa árnyékába. Ott csatlakozott hozzájuk Bikfic. A kismajom elmesélte nekik, hogy legutóbbi csínytevésére fény derült, így kénytelen lesz beszámolni róla szüleinek. A többiek együttérzően bólogattak.

Hát ezt beszélgették meg azon a bizonyos szeles vasárnapon.