2010. június 9., szerda

Pintyő

Még mindig cicában utazom. Lehet, hogy ti már unjátok, de én nagyon szeretem horgolni.

 

Úgyhogy lesz még amigurumi cica. Már csak azért is, mert rengeteg olyan frizura van, amit nem horgoltam még meg. Ugyanis mindig a hajból indulok ki. Az határozza meg számomra leginkább, hogy milyen egyéniséget, ruhát kap majd végül a baba. Gyerekkoromban fodrász szerettem volna lenni... Lehet, hogy ennek a régi vágynak az utózöngéje ez?

9 megjegyzés:

Aledi írta...

Jaj, dehogy unjuk! Nagyon jó a fürtös haja, biztos fodrásznak is jó lettél volna :) Szép, finom színei vannak, és a kép is profi, mint mindig.

BCili írta...

Unni? nem nem imádni :)
De érdekes először a haja meg a ruha? és körbehorgolod utána ezeket? Hát ha sok szabadidőm lesz lehet hogy jövök hozzád tanácsot kérni.

Grety Gergaly írta...

Nagyon nagyon édes:)

Piroseper írta...

Annyira tetszenek mindannyian!!! :)

bolyet írta...

Hát én is elméláztam ma már felette a Meskán!!:-))Nagyon-nagyon édes!"ez az amit nem lehet megunni..." csak, hogy klasszikust idézzek!:-))

Lente Julcsi írta...

Helyes-kedves és szép is:))

á írta...

szuper lett. amúgy is cica-függő vagyok, de őket egyébként sem lehet megunni, gyönyörű és olyan hangulata van. mindig azt várom, h megmozduljanak.

hekka írta...

Fúúúú, mindenkinek nagyon köszönöm!

Adél, köszi szépen! De a fodrászságot hagyjuk, még egy egyszerű fonás is döcögősen megy... :)

Krisztina, köszi!

Cili, úgy értettem, hogy ha gondolatban megvan a frizura, akkor utána körégondolom a babát. Aztán jöhet a horgolás.

Gréty, Fanni, Timi, Julcsi, köszönöm szépen! :)

Ági, én pedig fényképezés közben mindig azt várom, hogy mikor maradnak már nyugton! :)))

Móni írta...

Jaj, ez nagyon-nagyon aranyos!