Úgyhogy lesz még amigurumi cica. Már csak azért is, mert rengeteg olyan frizura van, amit nem horgoltam még meg. Ugyanis mindig a hajból indulok ki. Az határozza meg számomra leginkább, hogy milyen egyéniséget, ruhát kap majd végül a baba. Gyerekkoromban fodrász szerettem volna lenni... Lehet, hogy ennek a régi vágynak az utózöngéje ez?
.jpg)
.jpg)
.JPG)
9 megjegyzés:
Jaj, dehogy unjuk! Nagyon jó a fürtös haja, biztos fodrásznak is jó lettél volna :) Szép, finom színei vannak, és a kép is profi, mint mindig.
Unni? nem nem imádni :)
De érdekes először a haja meg a ruha? és körbehorgolod utána ezeket? Hát ha sok szabadidőm lesz lehet hogy jövök hozzád tanácsot kérni.
Nagyon nagyon édes:)
Annyira tetszenek mindannyian!!! :)
Hát én is elméláztam ma már felette a Meskán!!:-))Nagyon-nagyon édes!"ez az amit nem lehet megunni..." csak, hogy klasszikust idézzek!:-))
Helyes-kedves és szép is:))
szuper lett. amúgy is cica-függő vagyok, de őket egyébként sem lehet megunni, gyönyörű és olyan hangulata van. mindig azt várom, h megmozduljanak.
Fúúúú, mindenkinek nagyon köszönöm!
Adél, köszi szépen! De a fodrászságot hagyjuk, még egy egyszerű fonás is döcögősen megy... :)
Krisztina, köszi!
Cili, úgy értettem, hogy ha gondolatban megvan a frizura, akkor utána körégondolom a babát. Aztán jöhet a horgolás.
Gréty, Fanni, Timi, Julcsi, köszönöm szépen! :)
Ági, én pedig fényképezés közben mindig azt várom, hogy mikor maradnak már nyugton! :)))
Jaj, ez nagyon-nagyon aranyos!
Megjegyzés küldése