A Lauro-gyerek

Általában jól megvagyok a babáimmal, szeretem őket nézegetni a polcon, és nem zuhanok össze, ha nem kélnek el már aznap, amikor bekerülnek a boltba. Mert amíg készítgetem, szeretgetem is őket, beszélgetek is hozzájuk, így sok kis titkot tudok róluk. Na de itt volt a múltkorában ez a Lauro-gyerek, Lauro Bergamotto. Hát, meg kell mondjam, most nem bántam, hogy ő hamar továbbállt tőlünk, mert tette a szépet ennek a szende kis Cinornak, aki persze teljesen elolvadt. Hiába mondtam neki, hogy ne higgye el minden szavát, nagy csavargó ez a Lauro. Mert történetesen azt is tudtam, hogy Lauro csak a postát lesi, és mihelyst lehet, messzi útra indul, méghozzá Ribizlihez, mert hát csak neki van ő teremtve. És persze így is lett. Cinor könnyei, mint a záporeső, már csak ilyen ez a macska-egér barátság.

amigurumi macskafiú baba, kb. 32 cm