33.

A számláló szerint ez a 33. bejegyzés. Tehát hobbit-viszonylatban nagykorú lett a blogom! És hát miért ne gondolkodnék hobbitként, amikor nagyon közel állnak hozzám. Könyvileg elsősorban, de a filmet is nagyon szeretem. Na és ha már ez az írás itt mindenáron Középföldére kanyarog vissza, legyen a főszereplő most Tündöklő Fredegár, a hős megyefi. :)

Őt még a blogolás előtt horgoltam, és nagyon megszerettem. Persze volt időm megszeretni, mert a tündeköpeny elkészítése majd' egy hónapig tartott. (Igaz, a tündéknek is ennyi időbe telt... :) ) Rengetegszer lebontottam, sehogyan sem akart sikerülni. Végül csak összejött. Addigra már belefáradtam a leírásaim állandó áthuzigálásába, így a végső megoldásnak nem maradt írásos nyoma... :)))

Idemásolom a jellemzését a meskáról, mert lényegretörőbbet most sem tudnék írni :)

Fredegár köztiszteletben álló megyefi, akit nem csak híres felmenői miatt becsülnek a hobbitok, hiszen ő maga is számos nagyszerű tettet hajtott végre a Megye szolgálatában. Fredegár régebben ügyesen forgatta tündetőrét, melyet mára a nagyüregi múzeumnak adományozott, mert mióta a kószából király lett, jobbára béke honol Középföldén. Így övén csupán egy dohányzacskó fityeg, teli lápatorokival. A kíváncsi szemek elől rejtő tündeköpenyét nagyapjától, Tündöklő Trufiádoktól örökölte. Az entek italának köszönhetően magassága 27 cm, mely hobbitok közt igen tekintélyesnek számít (igaz ugyan, hogy unokafivére, Széppulya Tuba szerint ezt a magasságát csak csúcsos süvegének köszönheti).  

Végezetül pedig egy mondat A Szilmarilokból, mert fontosnak tartom:

"...az emberek bölcsei azt mondták, hogy még mindig kell lennie egy Egyenes Útnak azok számára, akiknek megengedik, hogy rábukkanjanak." 

(Tolkien: A Szilmarilok - ford. Gálvölgyi Judit)