"...Anyu a fejét ingatta. De hát bele kellett törődnie, hogy nincs többé Télapó-igézőm. És hogy esetleg a csengő is elromlott. Ezért kapta magát, és kiment körülnézni, hogy talán már meg is jött a Télapó, és künn topog az ajtó előtt, és nyomogatja a csengő gombját, de hiába, mert elromlott, és nem szól. Én tudtam, hogy hiába néz körül, mert amíg nincs csengetés, nincs Télapó se, mert Télapó olyan, hogy az elromlott csengőn is tud csengetni.
Mégis, alighogy anyu kiment, máris volt csengetés. Méghozzá csuda jókedvű, igazi Télapó-csengetés, olyan, hogy tram-tram-tramta. Biztosan az ajándéknak örült, amit tőlem kapott, attól volt jókedvű. Az első és egyetlen ajándéktól életében."
(Hárs László: Az egyetlen ajándék - Buci királyfi összes meséje)
7 megjegyzés:
de ééédesek!!!!Lánykám is kipucolta a cipőjét, ő segített Patrikét is kikészíteni:D, mint afféle rendes nagytesó!
:)
Jaja, aranyosak voltak nagyon. A miénket (apa-anya) is kipucolták, hogy mi is kapjunk csokit. :)))
Nagyon édesek! És milyen rendesek!!! Nálunk a nagyobbik még a szandiját is kitette, hátha abba is tesz valamit a Télapó.
Nagyon édesek a fiúk!Igazán jó példával járnak elől,ezek után biztosan jól tele pakolta a Mikulás!
:D
Nagyon aranyosak!
Köszi!
Szilvi, élelmes a nagylányod, tisztára igaza van! :)
Krisz, valóban telepakolta a Mikulás a cipőcskéket, még a mai napig tart belőle... :)
Köszi, Móni! :)
Megjegyzés küldése